Akkor belecsapunk. Jöjjenek azok az önismereti, személyiségfejlesztő jellegű videók, amelyeket az elmúlt 3-4 évben rögzítettünk (igen, még rövid a hajam némelyiken ;)). Ezek egy olyan program részét képezték, amit már nem fogok ebben a formájában elindítani … viszont a benne szereplő tartalom sokatok számára képviselhet értéket! Ezért úgy döntöttem, közkinccsé teszem őket. Túl jók ezek a témák ahhoz, hogy csak úgy hagyjam parlagon heverni őket! Mostantól rendszeresen fognak megjelenni, mind az Ágipilates You Tube csatornáján, mind a blogban – ez utóbbiban azok, amelyekhez van még egyéb hozzáfűzni valóm ;). Azt kívánom, hogy valamennyi az épülésedre szolgáljon!
1. Önkritika vs. „önempátia”?
Szoktam hallani emberektől, hogy akkor ők most „önkritikát gyakorolnak” saját magukkal szemben. Ezek azok a személyek, akik másokkal szemben is előszeretettel fogalmaznak meg kritikus véleményt, vagy ítélkeznek elhamarkodottan, esetleg a tények és a háttér alapos ismerete nélkül.
Mert mindenki csak azt tudja adni, amije van. Ha valaki úgy szocializálódott, hogy gyermekkorában sok kritika érte, gyakran voltak elégedetlenek vele szemben az őt körülvevő felnőttek – a neurológiai és hormonális/biokémiai alapprogramjába, sőt, az Énképébe is ez a mintázat „égett” bele. Ő nem is tudja, hogy lehet ezt másképp …
Isten mentsen attól, hogy egy önmagát el nem fogadó, vagy nem kedvelő ember önkritikát gyakoroljon! Mert amikor ezt teszi, a helyzete ettől nem hogy javulni nem fog, de még „nyomorultabbul” fogja érezni magát a saját bőrében – ez borítékolható.
Amire a legnagyobb szükséged van akkor, amikor valami nem úgy sül el az életedben, ahogy szeretted volna, az dehogy a kritika – hanem az EMPÁTIA!
Ezért hívod fel telefonon az Édesanyád, a legjobb Barátnőd, vagy a Lányod.
Mert tőlük ezt kapod. Akkor is, ha esetleg önmagadtól nem … Megértést. Támogatást. Elfogadást. Szeretetet. Bíztatást.
De miért ne kaphatnád attól a személytől mindezt a vigasztalást, aki mindig „kéznél van”? 😉 Vagyis önmagadtól?
2. Az E-betűs szó, amit ha gyakorolsz, egyre jobban élvezni kezded a saját társaságod
Ok, tudom, hogy ez nem is olyan egyszerű. Hogy ezt nem tanította senki nekünk. De ha leéltél jó pár évtizedet az önmagad iránt tanúsított empátia nélkül, ennek azt kell jelentenie, hogy ez így is maradjon?
Korántsem! 🙂 BÁRMIKOR elkezdheted a változást. Amelynek első lépése, hogy megfigyeled a fejedben önmagaddal folytatott párbeszédet. Milyen? Ostorozó? Kritikus? Ítélkező? Negatív? Elbátortalanító?
Ha igen, itt az idő a változásra … Hogy hogyan?
Erről szól az alábbi videó – jó ismerkedést vele!
3. Házi feladat:
nap közben, ha elmész egy tükör, vagy üvegfelület mellett, nézz bele! Őszintén mosolyogj rá magadra és mondj valami kedveset saját magadnak!
(figyelem! Először lehet, hogy irtó nehéz lesz, vagy furcsának, „idétlennek” fogod találni. De tarts ki, kérlek! Idő, hogy új idegi hálózatokat alakíts ki ehhez az új szokásodhoz – de aztán olyan természetessé válik, mint az Erőközpontozás :)) S 1x csak azt fogod észrevenni, hogy egyre jobban érzed magad a saját társaságodban!
Ha értékesnek/érdekesnek találtad ezt a cikket, oszd meg nyugodtan Barátaiddal, Családtagjaiddal! Ahhoz, hogy az emberek világhoz történő hozzáállása megváltozzon, ezt először saját magukkal szemben szükséges gyakorolniuk – tudod, a világ mindig bentről kifelé alakul át!
Szeretettel: Ági