Kálváriánk vége felé járva …

Lassan végére érünk a kálváriánknak … ezért most a hírlevélben is beszámolok róla. (a zárt FB csoportban már megtettem és olyan sokan reagáltatok-érdeklődtetek, hogy úgy éreztem: muszáj megosztanom, ami velünk történt, hogy lásd, van megoldás … és van MÁS ÚT)

Talán feltűnt, hogy az elmúlt hetekben kissé “eltűntem”. Amikor ilyesmi történik, annak mindig oka van – illetve a hátterében zajlik valami.

Történt, hogy uszkve 1 hónappal ezelőtt a Kicsi (Nati) lelt egy meglehetősen megnagyobbodott nyirokcsomót a nyakán. Mivel gyermekkoromban velem is történt hasonló – sőt, több hétnyi kórházi megfigyelésben is volt részem miatta – tudtam: ez nem játék!

Annak rendje, s módja szerint irány a háziorvos. Majd a kórház. Vérvétel. De nem tudják, mi ez … a láza is felment. Nem nagyon – csak úgy “épp” …. Bágyadt volt. Fájt egy kicsit a torka. Minden csak egy kicsit. De tudtam, ez így nincs rendjén.

Még egy vérvétel – sőt, ultrahang. Megnagyobbodott máj, lép.

És végre, megvan a diagnózis! Epstein-Barr vírus okozta mononucleosis. Hát, nem lettem különösebben nyugodt tőle … Ez egy elég alattomos vírus, van, akiben évekig is megbújik, s minden alkalommal, amikor az immunrendszer legyengül kicsit, újra felüti a fejét!

Több, mint 2 hét itthonlét után az orvos szerint mehetünk suliba. Mire hazaértünk, kisebb tojás nagyságúra durrant be a nyirokcsomója. Dehogy megyünk! Sehova … vissza a kórházba. Újabb vérvétel. Miközben igazán semmi nem történik … csak a sajnálkozás: jajj, jajj, Anyuka! Ez egy ilyen betegség … sokat kell pihenni. Nem nagyon van mit tenni.

És ott betelt a pohár. Nem vagyok az a nyugodtan üldögélő, ölbe tett kézzel várakozó típus, amikor az egészségről van szó – pláne, ha a saját gyerekeméről! Hát, dehogy nincs mit tenni …! Mert, azt azért lehet tudni, hogy az immunrendszer igen is, erősíthető! Hogy tudunk segíteni neki, hogy felülkerekedjen ezen a fránya víruson! Magunk mögött hagytam a “hagyományos” szemléletet – és kb. fél nap alatt megérkezett az az alternatív szemléletű gyógyító az életünkbe, akinél az ominózus vérvétel utáni napon már ott is voltunk.

Lenyűgözően holisztikus szemlélet, több egészségvédő protokoll ismerete, komplex megközelítés (kínai természetgyógyászat, meridiánok, akupresszúra, cross-tape, fascia- és visceralis manipuláció, nervus vagus kezelés).
Hihetetlen élmény volt, csak figyelni is, mi mindent csinált Natival, az immunrendszer erősítése-serkentése céljából. Emellé mindaz a tisztelet, ahogyan a 12-éves gyereket kezelte …! Folyamatos visszajelzést kérve, mit-hol-hogyan érez; magyarázva, épp mit is csinál és az mire jó … valahogy ezt gondolom a gyógyításról. Az mindig egyfajta együttműködés kell, hogy legyen Páciens és Gyógyító között – másképp ez nem működik. Szerintem.

Amit javasolt rögtön el is kezdtük csinálni … és a Gyermek 3-4 nap alatt szemmel látható javuláson ment át! Visszatért belé az Élet.
Mindezt azóta is csináljuk, szedjük stb.

És Nati most hétfőn – 1 hónap hiányzás után – végre iskolába mehetett! El nem tudod képzelni azt az örömöt … 🙂

Annyira érdekes, ami történt (és még mindig történik) hogy arra gondoltam, írok egy esettanulmányt belőle a blogban. Mert ez – tényleg bármely családban előfordulhat! S ha Te nem mész előre, nem ragadod magadhoz a kezdeményezést, nem kutatod ki magadnak a megoldást – sokszor csak azt érzed, nem halad előre semmi … hogy ki vagy szolgáltatva a rendszernek.

Az elmúlt hónap – az én energiáim is kimerítette. A Karácsony előtti időszak amúgy sem a top energetikailag – senki számára. Így az esettanulmány majd januárban érkezik. Addigra még több tapasztalatunk lesz a kezelésről és annak hosszútávú hatásairól.

Karácsony előtt még 1x jelentkezem. 🙂

Kitartást és vidám, várakozással teli készülődést!

Szeretettel: Ági

És Nati most hétfőn – 1 hónap hiányzás után – végre iskolába mehetett! El nem tudod képzelni azt az örömöt …