Elérkezett az ősz. Nem csak a naptári – az igazi. Legalább is, ma rég nem látott arcát mutatja az időjárás, hűvössel, esővel. Jól esik. (nem csak szó szerint :)) Mert a nyár emléke – és az irgalmatlan hőség – még nagyon közeli emlék. Alig 1 hónap telt el a legutóbbi, Rosinantés Szupertáborunk óta … s ha így visszatekintek rá, egyszerre tűnik közelinek, s távolinak!
S bár ez az idei volt a 14. (!) Szupertáborunk – ahol 13 éves Nati lányom, aki születése után 6 héttel járt először Szupertáborban :D, immáron kis workshopot tartott – bizton állíthatom Neked, hogy ezt nem lehet megszokni. Sem „megunni” 😉 …
Minthogy soha az életben nem volt még két egyforma táborunk, a rájuk való felkészülést, ezt megelőzően pedig a téma kitalálását izgatott várakozás előzi meg minden évben részemről.
Mert a téma – 1x csak, magától jelenik meg a térben. Nem én „kreálom” – kibontakozik. Felbukkan. Potenciális lehetőségből az anyag világában felbukkanó bizonyossággá válik.
S ez egy gyönyörű folyamat … amelynek én először megfigyelője vagyok – majd aktív alakítója. Mert a téma megjelenése után 1x csak megérkeznek azok a Vendég előadók, akiket meghívva a táborba, az adott téma a legszebben, legtermészetesebben tud kifejeződni.
S ami még érdekesebb: a Résztvevők is mindig pont azok, Akiknek ott a helye abban az évben – Akik számára ez a tematika és annak mondanivalója valami különleges jelentőséggel bír a saját Életében! (persze, van egy Törzs Közösségünk, akik számára magától értetődő: ha augusztus közepe – irány a Szupertábor! ;))
Érezd az életet!
Idénre nem ezt terveztem. Mégis ez lett. Januártól szinte észrevétlenül átalakult. És én hagytam … mert tapasztalatból tudom: az ilyen jellegű változás sosem véletlen, mindig okkal történik. S ha ennek teret engedek, pont így lesz azzá, amire ott és akkor a Közösségünknek szüksége van – ami feltölti testünket-lelkünket.
A táborzáró körben persze felvetődött a kérdés: miért „érezd”? Miért nem „élvezd”?
Mert ez teljesen tudatos választás volt a részemről …
Azt gondolom: ahhoz, hogy valamit élvezni tudjunk, először vissza kell csatlakoznunk a szívünkhöz, annak érzékenységéhez – hogy egyáltalán ÉREZNI tudjunk valamit. A mai világban sokan annyira kontroll alatt tartják, elfojtják a saját érzelmeiket; annyira „körbe bástyázzák” a saját szívüket, hogy megvédjék magukat a fájdalomtól, a csalódástól, a megszégyenüléstől … hogy szinte elfelejtenek érezni. (ezek a „bástyák”, amelyeket szívfalaknak nevezünk, komoly akadályt képeznek a lelki gyógyulásunk útjában)
Tehát, ahhoz, hogy élvezni tudjuk az életet – meg kell engednünk magunknak az érzelmeinket! Igen, azokat is, amelyek „gyengeségről” árulkodnak – amikor szomorúak vagyunk, vagy épp sírni támad kedvünk! Mert ugyan ki az, aki egész életében erős …?! És mennyire jó az nekünk, ha folyton ezt a látszatot akarjuk kelteni?!
Persze, aláírom: ahhoz, hogy az ember lánya meg merje engedni magának a bármilyen érzelmeket, – különösen, hogy előre nem tudhatod, mi is fog épp feltörni belőled – bizalom szükséges. Bíznod kell abban a közegben, ahol tudod, hogy sem kritizálni, sem el- avagy megítélni nem fognak, bármi is történjék. Ahol lehetsz pontosan az, Aki Te vagy! Úgy, ahogy vagy … mert pont így fogad el – és be.
Márpedig az Ágipilates Közösség, és a szűkebb Táboros Csapat éppen ilyen. És én elmondhatatlanul hálás vagyok ezért!
Tehát, ebben a 3 napban mertük érezni az életet … mertünk „Fiona-fejűek” lenni egymás mellett és ezen jól mulattunk! 😊 Izzadtunk és fújtattunk a tornák alatt, majd’ 40 fokban,
3 napon keresztül – és a végén állati büszkék voltunk magunkra, hogy e rövidke idő alatt 8 mozgásórán is részt vettünk. (otthon tudod mikor csinált volna ilyet bárki a legnagyobb kánikula kellős közepén!)
Tomboltunk és buliztunk, mintha el sem múltunk volna 18 évesek! És – mint ahogy meghívott Vendégünktől, Steigervald Krisztián generációkutatótól, megtanultuk, hogy milyen fontos az egyes generációk közötti kommunikációs korlátok lebontása – boomerként és X-generációsként egy alfától (Natitól ;)) tanultuk a legmodernebb Harry Potter-es táncot 😉
A szívünket is megnyitottuk és úgy énekeltünk, hogy az Angyalok is odatelepedtek közénk, hogy hallgassák …
És persze, beszélgettünk-beszélgettünk-és beszélgettünk … ezek a beszélgetések örökre velünk maradnak és lelki munícióval látnak el bennünket a következő táborig! Mert hogy lesz jövőre is, az tuti – a dátum már bevésve a Rosinante Hotel naptárába: 2025. augusztus 10-13. közé 😉
Képes Szupertábori áttekintő – kronológiai sorrendben
- Az érkezés utáni kb. 5 percet követően úgy csacsognak a Csajok, mintha mindig is ismerték volna egymást – ez az általános gyakorlat 😊
Az 1. Pilates óra után mindnyájan megérkezünk fizikailag is a saját testünkbe és a tábor mozgásos programjába … hogy aztán még jónéhány mozgásformát kipróbálhassunk, a Pilatesen kívül is
- Beauty Szalon – Natikám ötlete alapján! Hogy ne csak 1-2 ember élvezhesse a kozmetikus kényeztető arckezelését, párokba rendeződtünk hát és a Szakember vezetésével – aki végig vitt minket az arcmasszázs lépésein – mindenki részesült egy kis vitalizáló, fiatalító arckezelésben. Igen, tápláló, avokádós házi arcpakolásunk végeredménye lett a sok „kis-Fiona” 😊
- A hétfő délelőtti 3 torna után a délután Steigervald Krisztián generációkutatóé volt, aki még mindig tudott újdonságokkal szolgálni a számunkra. S ami a legklasszabb volt az egészben, hogy kimondottan a mi személyes kérdéseinkre válaszolva mélyedhettünk el vele a generációk általános témakörében. Így az egész elmélet nagyon gyorsan életre kelt … egy élmény volt!
- Esti fergeteges retro bulink – ahol Delhusa Gjontól a Neoton famílián keresztül az ABBÁ-ig fiatalkorunk összes bulis száma felcsendült – házigazdájának szerepét DJ Szekeres Tomi, alias T-boy töltötte be … és keverte a zenéket úgy, hogy fél 12 körül részemről már alig álltam a lábamon 😀 … 4 óra tömény tánc – kardio edzésnek se „kutya”! Hogy milyen hangulatban? Arról árulkodjanak a fotók/videók! 🙂
Ez volt ám a „Micsoda buli!”
- Másnap reggel, mintha mi sem történt volna, természetesen újra tornával kezdtük a napot. Hogy aztán délután, a Gyulai Julcsi-féle csodás Kakaó szertartáson, szívünket megnyitva, lecsendesedjünk kicsit … no nem hangilag (mert itt azért gyönyörű énekszó szólt), inkább lelkileg! Ez a 3 óra mindnyájunkat meghatotta!
- Az utolsó nap estéjén Leánykáim, Virág és Nati, még egy remek kis „egymásnak üzenős” játékkal készültek – amelyből ismét izgalmas, mély gombokat nyomogató beszélgetés alakult kis spontán.
Hogy aztán egyszeriben elérkezzünk a hazautazás reggeléhez, ahol a reggeli Pilates óra és a megosztó, zárókör után a Csapat tagjai ugyan fizikai valóságukban szétszéledtek ugyan, de lelki síkon egymáshoz millió szállal kapcsolódva mégis csak együtt maradtak.
S nem csak tudják, hogy „jövőre, Veled, ugyanitt” – hanem mindezt már alig várják 😉 …
Bátran mondhatom, hogy az idei Szupertáborban mi nagyon is éreztük – s épp ezért, élveztük is az Életet!S ha idén szívesen táboroznál még velünk, 2024. utolsó táborára október 17-20. között kerül sor, a fantasztikus bölcskei Szent András Kastélyban – méghozzá „gyógyító hullámok hátán” … még van 2 szobánk szabadon. Lehet, hogy Rád vár? 😊 A szíved megsúgja …
Ha úgy érzed, itt tudsz jelentkezni rá!
