Ha azt állítanám, hogy nagyon tudatosan kezdtem el anno 2006-ban építeni az Ágipilatest – hát, meglehetősen távol állnék a valóságtól.
Sőt … sosem akartam „vállalkozni”! Már maga a szó is ellenállást váltott ki belőlem – vállalkozni, ugyan mire?
A húszas éveim elején megszereztem a külker. fősulis diplomám és a Szüleim tanácsára – ma már tudom, hogy az önismeret teljes hiányában, viszont egy hatalmas adag megfelelési vágytól hajtva – egy „biztonságos” multi igájába hajtottam a fejem.
4 éven keresztül dolgoztam a cégnél. Volt, amit élveztem (pl. amikor rendezvényeket szervezhettem – nahát! :)), s olyan is, amit kevésbé (pl. amikor az ötleteim a meetingeken a főnököm neve alatt kerültek prezentálásra) …
Arra viszont nagyon konkrétan emlékszem, hogy többször éreztem úgy – amint szépséges irodánkban, a számítógép előtt üldögélve az épp aktuális, havi piackutatási adatokat elemezgettem – hogy nekem ehhez az egészhez semmi közöm! Hogy kerültem én ide?! Én nem is ezt akarom!
Nem egy olyan irodai munkát, ami ilyen „steril” – ahol nem vagyok kapcsolatban az emberekkel.
Hogy itt elvesztegetem a tehetségem, a bennem rejlő potenciált. Ne kérdezd, hogy honnan, de tudtam – egész egyszerűen a zsigereimben éreztem – hogy nekem nem ez a dolgom és feladatom ezen a Földön! Hogy nem ezért születtem ide – és ha itt maradok, abba minimum belebetegszem, de ami még fájóbb: nem fogok tudni hozzájárulni ahhoz, hogy a világ jobb hellyé válhasson az ittlétemmel, vagy azzal, amit én adhatok … ez a gondolat néha bekúszott, de nem fájt még eléggé ahhoz, hogy bekövetkezzen a változás!
Majd férjhez mentem, jöttek a gyerekek – én 6 éven keresztül GYED-en/GYES-en voltam – a Dunakanyarba költöztünk, s ekkor már biztosan tudtam, hogy másfelé kanyarodik az utam. Valahogy organikusan kezdett el átalakulni körülöttem minden – s 1x csak, 2 pici gyermek mellett és egy támogató Férjjel az oldalamon, egy fitnesz edző képzésen találtam magam. Az érdekes az volt, hogy a környezetemben lévő barátaim, családtagjaim már régebb óta pedzegették, miért nem indulok el ebbe az irányba … hisz a sport a gyermekkorom óta életem szerves részét képezte – nálam nem kérdés, hogy csinálom-e – és a tanítás sem állt távol tőlem. Egész életemben tanítottam, magyaráztam, lelkesen osztottam meg a tudásom-élményeim az arra kíváncsiakkal … (csak épp nem tudtam, hogy ez is tanítás 😊)
Ám valahogy az a hiedelem élt bennem, hogy ez nem olyan érték, amit az emberek örömmel honorálnak. Ma már tudom, hogy az.
Ez egyben az önismereti utamon való, első, botladozó lépések megtételének időszaka is volt.
Ne feledjük, hogy 2004-05-öt írtunk. Egy nagyon más korszakot éltünk akkor! Nem csak az internet, a digitális kommunikáció, de a pszichológia, az önmagunkkal, a saját lelkünkkel való foglalkozás hajnalán is jártunk. (ma ez már nagyon másképp van – ez az egész bekerült a térbe, sok-sok fiatal már a 20-as, 30-as évei elején járja az önismereti utat, ami fantasztikus! Ezt nevezik evolúciónak ;))
Persze, a visszaemlékezés, a hátranézés, a történtek narratívába foglalása csakis a mostani személyiségem szemüvegén keresztül történhet – amikor benne voltam és éltem az akkori jelent, egy csomó mindenre nem volt rálátásom. És a személyiségem is jócskán „megdolgozásra” várt még. Ám, így utólag visszanézve, mélységesen egyet tudok érteni Steve Jobs-szal, aki azt mondta: „A pontokat előrefelé nem tudod összekötni. Csakis a múltra visszanézve tudod összekapcsolni őket.”
Ez így van. S ha összekapcsolom őket, 53 éves fejjel, azt látom: semmi nem történt véletlenül. Semmi nem volt felesleges. Minden vezetett valahová. S amikor egy ajtó bezárult – vagy esetleg félelemmel vegyes kétséggel magam zártam be, nem tudván, jól döntök-e és most mi lesz? – egy másik kinyílt.
Hogy minden egyes történés és életesemény – a szomorúak, a nekem nem jól esők, a negatívak is – hozzájárult ahhoz, hogy ott legyek, ahol most vagyok … és hogy AZZÁ váljak, akivé mindezek így együtt, érleltek.
Hogy a fent-ek és a lent-ek – törvényszerűek. Pont úgy, ahogy a dagály és az apály … vagy a telihold és az újhold is az. Hogy érdemes volt beleengedni magam érzelmileg minden egyes helyzetbe – a szomorúságba, a fájdalomba, a haragba éppúgy, mint az örömbe, a hálába és a vidámságba. Mert csakis így tudtam átmenni rajtuk, feldolgozni és magamba integrálni őket. A lenyomott érzelmekből nem lesz más, mint elfojtás.
S azt is bizton állíthatom, hogy pont ott vagyok – ahol most lennem kell 😊
S hogy az Élet – spirálisan halad előre. Néha érezheted, hogy – kísértetiesen – egy olyan helyzetbe kerültél, amiről azt hitted, már elhagytad … megfejlődted. És nem. Ilyenkor nem visszalépsz – hanem az Élet „tesztel”. S ha valóban másképp kezeled az adott szituációt, nem sűrűn fog megjelenni a jövőben újra – egyszerűen „kioldódik”.
S hogy mit is jelent az: ugorj és a háló megjelenik?
Érezted már valaha úgy magad, hogy tele voltál kétellyel, félelemmel, szorongással, de azt is tudtad, hogy most lépned kell?
Létezik egy csodás „jelenség”, amit jómagam többször megtapasztaltam az elmúlt 2 évtizedben (lehet, hogy előtte is, csak akkor nem figyeltem, nem voltam elég tudatos rá).
Ha hittel „beleállsz” valami olyasmibe, amiről a „józan paraszti eszed” alkalmasint megpróbálna lebeszélni („Micsoda baromság ez! Felejtsd el! Hát hogy gondolhatod ezt? Nem biztonságos …” bla-bla-bla) – ámde az intuíciód folyamatosan bátorít, hogy tedd meg … s Te valóban nekiindulsz, méghozzá minden félelmed ellenére – olyan, mintha az egész világegyetem szövetkezne a Te sikered érdekében!
Tényleg olyan, mintha jó nagy lendületet véve ugranál – a nagy büdös semmibe, amikor 1x csak Isten tenyere bekerül alád, hogy felfogjon, s puhán letegyen, tán egy még sokkal jobb helyre, mint ahová eredetileg indultál 🙂
Velem pont ez történt, amikor 2005-ben – a Vendégeim kérésére és bátorítására – a családi kasszánk utolsó tartalékaiból leforgattuk a „sárga” DVD-t, amely Magyarország 1. klasszikus Pilates DVD-je volt. (S azóta is, hány-meg-hány alkalommal)
Hogy mi is történt pontosan – hogyan jelent meg a „háló” alattam – és körülöttem – arról a jövő heti levelemben írok majd ;)…
Ha Neked is van hasonló tapasztalatod, nagyon örülök, ha megosztod velem a blogban – ahová ez a levél hamarosan bejegyzés formájában is bekerül majd!
Amit szeretnék még Veled megosztani – és ez mostantól minden levélben így lesz – az egy RETRO (vagyis jó régi ;)) blogbejegyzés, 1-2 történet, amit Ti küldtetek el nekem és minden héten 1-1 olyan program, ami a 2022. decembere óta működő Tudatos Élet Akadémia Nőknek anyagai között található és a honlapról nem szerezhető be!
Csakis az Akadémia tagjai számára elérhető. Most viszont úgy döntöttem, hogy a 20 éves évforduló alkalmából néhányat elérhetővé teszek, mert Számodra is hihetetlenül értékes tudást képvisel 😊 Használd őket egészséggel!
És köszönöm, hogy velem tartasz ebben az emlékezős-ünneplős sorozatban.
Szeretettel: Ági
