A kérdés inkább költői … ezek voltak az igen vegyes októberi hónapom leglélekemelőbb, legszebb emberi kapcsolódásokat hozó eseményei.
Tudod, azok, amelyekre a figyelem világokat teremtő fókuszát érdemes odafordítani – mi több, rajta is tartani 😊
1. Egy rendhagyó Őszköszöntő tábor
Az idei, bölcskei hosszú hétvégének végül szinte semmi köze nem lett a nevéhez 😊
Mert sem hosszúra nem sikeredett, sem hétvégén nem volt. Hogy miért? Annak egyszerűen annyi a története, hogy az iskolai elfoglaltságaim pont arra a hétvégére estek, ahová 2 évvel ezelőtt befoglaltam a Kastélyt – amit, épp népszerűségének okán, nem lehet csak úgy ide-oda átfoglalgatni. Amikor lefoglaltam, még iskolába sem jártam! Azt meg pláne nem tudtam, hogy itt ennyire komolyan veszik a hiányzást – amit így nem is mertem megkockáztatni. Tehát, annyit tudtunk tenni a Kastély tulajdonosával, Edittel, hogy előrébb hoztuk a napokat – így a táborra keddtől péntekig került sor.
Ennek következtében a létszám kissé visszaesett – ám akik ott voltak, 20-an, fantasztikus Csapatot alkottak.
Évek tapasztalata mondatja velem: valahogy mindig úgy alakul, hogy pont az van jelen, akinek az adott táborral és a többiekkel „dolga” van …
S bár a táborban hangsúlyos szerepet kap a testmozgás – jó sok Pilatesszel, természetesen 😉 – idén különösen mély lelki kapcsolódás alakult ki a Résztvevők között, ami nyilván köszönhető az extra programoknak is.
Tóth Viktor jazzszaxofonos „Az én Keletem” című, rendkívül bensőséges hangulatú szaxofon estje már megalapozta a hangulatot, amelyet Sándor Kata női archetípusos rendszerállítás workshopja csak tovább mélyített. Mivel sokan voltak a Résztvevők között, akik nemhogy nem jártak még családállításon, de igazán nem is tudták, pontosan miről szól, Kata egy nagyon izgalmas megközelítést alkalmazott, amellyel mindnyájan személyes megélésekkel gazdagodtunk (nagyon érdekes volt megfigyelni, mennyire mást kívánt a tér és ez a Csapat, mint a Szupertáboros, ahol szintén szerepelt ez a program)
Régi, kedves Törzstáboros vendégünk, Ágota, kézműves alkotófoglalkozásán csodás angyalkákat gyártottunk – s pont úgy kapcsolódtunk egymáshoz, mint régen az asszonyok a fonóban! Rengeteg beszélgetéssel, viccelődéssel, nevetéssel – jókedvűen. Miközben kezeink alól csodás alkotások kerültek ki. Ezúton is HATALMAS köszönet Ágotának érte!
S akkor a napindító, reggeli meditációkat és a hangfürdőt még nem is említettem …!
A zárónapon különleges nézőpontból vettük szemügyre a menopauzát – és annak „végkimenetelét” … erről biztosan fogsz még hallani!
A záró „Szeretetkapu” gyakorlatunk pedig minden rajta áthaladó szívét megnyitotta és szem nem maradt szárazon!
Ez a tábor – így volt teljes. Köszönöm Neked, ha Te is megtisztelted jelenléteddel!
Ha Te pedig nem tudtál velünk lenni idén, jövőre (vissza)várunk, sok szeretettel!
Időpont lecsekkolva – vésd is be a naptárdba 😊: 2027. október 6-10.
2. MOMO – egy amatőr, baráti előadás, amelybe „bekéredzkedtem”
Épp a reptéren vártuk a Velencébe tartó gépünk felszállását, április 6-án, a szülinapomon, amikor hallottam az előadásról.
Virágot, a Lányomat, kérték fel dalszöveg írónak.
A darab pedig a felnőtt Gyerekeim baráti körének zenés-táncos produkciója. Ismerem mindnyájukat. Kedves, helyes fiatalok. Így – gondoltam – egy életem, egy halálom, hát én biza’ írok nekik! Mindig is vágytam egy ilyen jellegű színdarabban szereplésre.
Hát mi történhet? Legfeljebb azt mondják, nem férek be a Csapatba …
És mire várjak? 53 éves vagyok 😀
Gyermekkoromban sokat szerepeltem színpadon: színdarabban, szavaltam, énekeltem – nagyon szerettem.
Szóval: írtam egy rövid üzenetet az ötletgazda alkotóknak – akik nagy örömmel, azonnal válaszoltak is: „persze, gyere, Ági!”
Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem neki 😉
És elindult a próbafolyamat. Majd’ 5 hónapot készültünk rá. Rettentően élveztem … és nagyon szívemhez nőttek ezek a fiatalok! Az előadás remekül sikerült. Elmondhatatlanul élveztem! A bemutató után – amelyre a Ferencvárosi Művelődési Központban került sor – nagyon furán, szinte üresnek éreztem magam… Most mi lesz?
Az nem lehet, hogy „csak” ennyi volt! Ez egy szuper darab, roppant aktuális mondanivalóval – őszintén remélem, hogy lesz még lehetőségünk megmutatni más fórumokon is!
3. Edzőképzés – mostantól ketten
Az október 23-i hosszú hétvége pedig az edzőképzés jegyében telt.
Egy PPC Level II. – amit én tartottam.
És egy PPC Level I – amire először került úgy sor, hogy nem én 😊 Hanem kedves Kolléganőm, Rita.
Mindkettőn válogatott, jófej Csapat – és mindkettő remekül sikerült!
Mindig rájövök, mennyire élvezem a Pilates tanítását is – és hogy mennyire megtisztelő, hogy 2008. óta képezhetem a hazai klasszikus Pilates edzőcsapatot, mostantól Ritával kiegészülve.
Annak ellenére, hogy egy-egy ilyen tanfolyam meglehetősen emberpróbáló, minden alkalom rendkívül feltöltő is egyben, a sok-sok emberi kapcsolódásnak köszönhetően.
Alig várjuk a folytatást! 😉
4. És egy lemezbemutató koncert …
Az „I”-re a pontot kedves barátom, Gyulai Julcsi, „All is Love” című albumának lemezbemutató koncertje tette fel, múlt szombaton.
A lemez egész születését végig bábáskodhattam – fantasztikus érzés volt meghallgatni, mi született meg végül Julcsi lelkéből.
A MagNet Ház átriumában ezen az estén sok-sok ember szíve ért össze egy hol megható, hol dinamikus, de mindenképp csodálatos koncertesten.
Azt, hogy a – megfelelő – zene gyógyít(hat), mindig is tudtam. Amióta Julcsit ismerem és Őt hallgatom, ezt a saját bőrömön is tapasztalom!
Ez az est méltó lezárása lett egy – fizikailag és érzelmileg is – nagyon intenzív időszaknak, amelyből sokat tanultam. Roppant hálás vagyok érte!
Bízom benne, hogy ez a blog bejegyzés és az itt látott képek Téged is elrepítettek egy kicsit „Csodaországba” – s egy kicsit tán bepillantást engedtek a fenti események hangulatába!
S ne feledd: a figyelmed csak a Tiéd – olyan dolgokra irányítsd, amelyek jót tesznek Neked.
Szeretettel: Ági
