Először a gyermeket tanítsd …

Ezt Joseph Pilates mondta. 1936-ban. De itt nem állt meg! Így folytatta:

„Gyermekkorban még könnyen formálhatod a szokásokat – a jókat és a rosszakat egyaránt. Akkor miért nem összpontosítasz csak a jó szokások kialakítására?! Így később, az élet során elkerülhetnéd, hogy rossz szokásokat kelljen kijavítani és jókkal helyettesíteni őket. Ami gyakran lehetetlen, még akkor is, ha a fizikai erőfeszítést buzgó szellemi erőfeszítések is kísérik.”

E bekezdés minden mondata igen fajsúlyos jelentéssel bír. Néha – mostanában egyre sűrűbben – elgondolkodom azon, vajon szülőként tisztában vagyunk-e azzal, mekkora hatalmas a felelősségünk, milyen élete lesz a gyermekeinknek?! A szülő egyik fő feladata nem csak az, hogy fizikai formában óvja-védje kisgyermekét, hanem az is, hogy egészséges hiedelmeket adjon neki és ezt a hiedelemrendszert védje-óvja a külső „behatolóktól”. (az egy másik kérdés, mi van akkor, ha az Ő hiedelmei sem túl egészségesek, némely témák tekintetében …)

Most végzem Dr. Sarah McKay ausztrál neurológus Neuroscience Academy-jét, ahol az első pár hétben az idegrendszer, az agy szerkezetét, funkcióját, evolúcióját tekintettük át.

Egy kisgyermek agya olyan, mint egy fehér lap, amire még nem rajzolt senki semmit. Vagy mint egy „szűz” laptop – a hardver, amelyre különböző szoftvereket, alkalmazásokat kell letöltenünk ahhoz, hogy működni kezdjen. Ezeket a programokat mi töltjük bele (vagy, ha úgy tetszik, írjuk) a kisgyermek agyába. Ha akarjuk, ha nem. Egy kisbaba-kisgyerek alapértelmezetten „tanulás-üzemmódban” éli a napjait. Figyel, nézi a körülötte lévő világot, gyűjti az élményeket, tapasztalatokat – amelyek nyomán az agyában kimutatható, morfológiai változások mennek végbe. Vagyis funkció és forma oda-vissza hatással vannak egymásra.

Az agy „hullámokban” fejlődik. Ezeket az érzékeny fejlődési szakaszokat „kritikus periódusnak” hívjuk. Ezekben a kritikus periódusokban az agynak specifikus ingerekre van szüksége, hogy normális ütemben és mértékben tudjon fejlődni. Pl. ahhoz, hogy a nyelvi képességek, az ezekért felelős agyi hálózatok ki tudjanak alakulni, egy gyermeknek 18 hónapos koráig mindenképpen hallania kell maga körül a beszélt nyelvet – különben ezek a struktúrák nem alakulnak ki!

Múlt év novemberében egy érdekes élményben volt részem ?. Beugró angol tanárként „debütáltam” a falunk általános iskolájának 4. osztályában. Mivel a felmondott angol tanár helyett akkor még pont nem érkezett meg az új, s a gyerekek hetek óta minden egyebet csináltak angol órán, csak nyelvet nem tanultak (a saját gyerekem is érintett volt a témában), ezért gondoltam egyet, s felajánlottam az igazgatónőnek: ha segít, beugrok, amíg nem jön az új munkaerő.
Sok szó esik manapság arról, mennyire fegyelmezetlenek, „rosszak”, magatartászavarral küzdők a mai gyerekek. Azt gondolom, hogy ez sok esetben nem más, mint a társadalom jelen állapotának tükröződése a gyerekek idegrendszerében. (a gyerek csak azt tudja kifejezni, amit a környezete közvetít számára – mintegy visszatükrözi azt) Másrészt, nekem kicsit más volt a tapasztalatom.

Abból indultam ki, hogy egyik gyerek sem azért „rosszalkodik”, hogy engem bosszantson. Felhasználva mindazt, amit az agyról, az idegrendszerről, a viselkedési programokról, szokásokról tanultam és tudok, kicsit másképp próbáltam közelíteni hozzájuk. Tudván, hogy ilyen állapotban van az idegrendszerük és ami „kijön” belőlük, az valami olyat jelez, amit kaptak és nincsenek is tudatában …
2 remek kis órát töltöttünk együtt – de az is biztos, hogy általános iskolai tanár nem leszek ?! Mert a problémák súlyosak, a gyökerük mélyre nyúlik és legkevésbé a gyerekek tehetnek róluk!

Valamiért úgy tűnik, ezen az elavult iskolarendszeren nem akarnak változtatni. Pedig, ha a döntéshozók tisztában lennének a legújabb neurológiai kutatások eredményeivel, egy szuper társadalmat építhetnénk fel! (lehet, hogy pont ezt nem akarják???) Mi magunk vagyunk az a soft szupertechnológia, amivel megváltoztathatjuk a világot – ehelyett a mesterséges intelligenciát programozzuk és fordítjuk saját magunk ellen …

A múlt év végének másik, maradandó élménye – amit mindenképp meg akartam osztani Veled – a „Social dilemma” (Társadalmi dilemma) című film volt, amit családi körben néztünk meg. Csak ajánlani tudom, hogy nézd meg, ha még nem tetted! Mert pont erről szól … arról, hogy a közösségi média mit művel az emberekkel egyéni szinten (mert ők pontosan ismerik az agy és a teljes idegrendszer működését, a függőségek kialakításának biokémiáját) és hogy hogyan járul ez hozzá a jelenlegi társadalmi berendezkedés szövetének felfesléséhez, alapvető erkölcsi normák porba hullásához. Nem túl optimista, de nagyon őszinte film – olyan, mint egy jól elhelyezett jobbhorog, hogy ébredjünk fel végre!

Fenti témák mindegyikének gyújtópontjában az ember agya, idegrendszere, biokémiája áll. Ha ki akarunk keveredni ebből, nincs más választás, mint hogy legalább annyira megismerkedsz a saját tested (agyad, idegrendszered, hormonjaid) működésével, mint amennyire a háztartási eszközeid működésével tisztában vagy. Mert ez a játék nem babra megy!

S akkor vissza a gyerekekhez: Joe bácsi már 1936-ban tudta azt, amit sokan még csak most kezdenek pedzegetni. Ha tanári, óvónői, vagy bármely, gyermekekkel kapcsolatos hivatásod van, kérlek-kérlek, ismerkedj meg az emberi agy, idegrendszer fejlődésével, az agyhullám állapotokkal – mert szó szerint a kezedben a jövőnk!

Nemrégiben döbbenten értesültem egy rég nem látott, kedves ismerősöm e földi létből való távozásáról. S milyen furcsa az élet – Ő is pont erre a következtetésre jutott: hogy a gyerekek a kulcs. Mert, bár sikeres üzletemberként működött hosszú évtizedeken keresztül, eladta a cégét, külföldre költözött a családjával, ahol magániskolát alapított, s ahol a finn modellt követve, teljesen más alapokról indulva kezdték nevelni, tanítani az új generációt. S hogy miért nem itthon??? A kérdés remek … ámde költői. Csak remélni merem, hogy az Ő távozásával az álma élni fog tovább …

Először a gyermeket tanítsd … mint sok minden másban, Joseph Pilatesnek ebben is igaza volt.

Ez a feladat – mindnyájunk Számára! A jó hír pedig az, hogy akkor sincs minden veszve, ha esetleg Te sem azt kaptad gyermekkorodban, ami feltétlen előrevisz – mert az idegrendszered és az agyad plasztikus ? … bármikor képes a változásra, akár 80 évesen is! Csakúgy, mint a mozgatórendszered …

Ehhez „csak” annyi a dolgod, hogy ismerd meg a működését, hogy tudd, mikor, mit szükséges tenned vele, hogy a jó irányba fejleszd!

Tudom, hogy ez az írás minden lett, csak nem könnyed – ám remélem, Te is érzed a téma jelentőségét! Köszönöm, ha végig olvastad és hagyj időt nyugodtan az emésztéséhez ;)! S ha szívesen megosztanád e bejegyzést valakivel, aki számára szintén érdekes lehet, tégy úgy bátran. Abban hiszek, hogy a változás alulról tud elindulni, s mint a tóba dobott kőnél, ahogy a kis fodrozódások koncentrikus körökben haladnak a part felé, a valóban fontos témák épp így fogják elérni a kritukus többséget. Minél több a “kis kő”, annál hamarabb 😉 … 

Szeretettel: Ági

Ui.: Ha van véleményed a témával kapcsolatban, magadban ne tartsd – írd meg nyugodtan hozzászólásban …