Kendőzetlenül, a menopauzáról 1. – új sorozat indul

Igen, Veled vagyok.

Veled, aki éppen benne vagy, méghozzá a kellős közepén – annak minden kellemetlen, a hátad-közepére-nem-kívánt tünetével!

Veled, aki már „túl” van rajta – vagy legalább is azt hitte … ám a hátramaradt „járulékos veszteség” is eléggé megviseli.

És Veled is, aki még előtte állsz. Még bőven előtte. Ám már annyi rémtörténetet hallottál róla és vele kapcsolatban, hogy előre azon aggódsz, mi is lesz Veled, ha 1x Te is odaérsz!

Márpedig odaérsz – és ez nem „fenyegetés”, puszta tény.
Hisz a menopauza mindnyájunkat, akik Nőnek születtünk le ebbe a nagy földi létforgatagba, és megérjük azt az életkort, elér. Ez nem kívánságműsor – nem opcionális „történés”.
Hanem egy teljesen természetes biológiai folyamat egyik állomása. S azt kell mondanom Neked: minél jobban tisztában vagy vele, mi is történik a testedben ebben az időszakban, annál jobban fogod tudni, hogyan menj vele … hogyan fogadd el és hozd harmóniába magad ezzel a néha elég rázós hormon-hullámvasúttal. S vedd az akadályokat kicsit könnyedébben, tudva, hogy minden véget ér 1x … ez is. Mert a tudatosság itt is létfontosságú.

Próbálok finoman fogalmazni – és kérlek, ha nem inged, ne is vedd magadra: sok Nő pont olyan félreinformálva, összezavarodva; félelmekkel és aggodalommal telve, s kissé tán „tudatlanul” vág neki ennek az időszaknak, mint ahogyan az előtte lévőn szörfölt végig … a különbség annyi, hogy a változókorban a tünetek hatványozottan jelzik a test működésének meg nem értését.

Mert – és ez azért jó hír! – amint megérted, mi is zajlik benned és megkísérelsz együttműködni a saját testeddel, az örömmel és szinte rögtön meghálálja majd … méghozzá a tüneteid nagyon gyors, mintegy „varázsütésre” történő enyhülésével.

S azért merek erről a témáról a tapasztaltak magabiztosságával nyilatkozni, mert – részemről kb. 1 éve belépve a posztmenopauzába – magam is végig mentem, mi több, most is haladok rajta.
És igen. Voltak tüneteim, de nem erősek. Azt is tudom, hogy sokatoknál súlyosabb a helyzet. Ezért belemerültem a témába – és magamon is kikísérleteztem néhány megoldást.
Ezeket – egy blogposzt sorozat formájában – megosztom majd Veled. Hogy lásd: apró változtatások a mindennapokban milyen életminőség-javító, jelentős eredményekhez vezethetnek a nap végén 🙂 Mint ahogy arról is beszélni fogok, hogyan is látom én ezt az egész “változókor” kérdéskört – mert egy kis perspektíva-váltás csodákra képes 🙂

Kezdjük az elején …

Úgy érzem, mindjárt az elején hasznos, ha „helyre teszünk” néhány alapfogalmat. Mert rengeteget beszélünk a menopauzáról – tévesen alkalmazva a terminológiát. A változókor NEM a menopauzával kezdődik! És nem is hipp-hopp, egyik pillanatról a másikra zajlik le. Hosszú évek alatt, szépen, fokozatosan kezdődik el a hormonális változás, kb. 38-40 éves kor körül elindulva.

Ezt az időszakot nevezzük perimenopauzának. Amikor azt veszed észre, hogy a ciklusod elkezd rövidülni. Aztán pedig megnyúlik … és 1-1 hónapban ki is marad a menstruáció, ahogy a petefészkek hormontermelése egyre csökken. Ez évekig is eltarthat. A tünetek – álmatlanság és/vagy egyre rosszabb alvásminőség; hőhullámok, ízületi fájdalmak, koncentrációs zavarok-agyi köd; a csontsűrűség csökkenése; lerakódó kilók és még ki tudja, mi minden …- pedig fokozatosan „kúsznak be” az életedbe. S Te egyre elkeseredettebben küzdesz ellenük. Ám ez nem segít, sőt! Többet árt, mint használ … De erre még hamarosan visszatérek! Most nézzük, mi következik a perimenopauza után.

A menopauza – mindössze egyetlen nap az életedből. Egy átlag magyar Nő esetén ez kb. 51-52 éves kora körül érkezik el. (természetesen egyéni eltérések +/- simán benne vannak a pakliban)

S azt az egy napot csak 1 év elteltével tudod majd beazonosítani. Mert a menopauza nem más, mint az a nap, amelyhez viszonyítva 1 kerek esztendő eltelik menstruáció nélkül.

Ezután már poszt-menopauzáról beszélünk. S ahhoz, hogy megértsük, miért jelentkeznek súlyos tüneteink a perimenopauzában, vissza kell térnünk a fiatalkori, „normál” női működéshez. Ami a jelenlegi, nyugati civilizációnkban távol van a normálistól …

Vert helyzetből indulunk!

A női test legfontosabb, genetikusan kódolt működése a szaporodás, az új utódok kihordása és megszülése.
Ennek pedig legnagyobb ellensége a STRESSZ! Mert vagy szaporodsz, vagy túlélsz. Ez olyan, mint egy digitális kapcsoló: vagy 0, vagy 1. A kettő együtt – nem megy. Ha folyton stresszes vagy és a szervezeted túlélő üzemmódban működik, még a peteérés is elmarad. Ha pedig nincs ovuláció, nincs sárgatest – és így progeszteron-termelés sincs. Vagyis megtermékenyülés sem következhet be …

Márpedig a legtöbb Nő – akár látens – krónikus stresszben éli az életét! Sokan anélkül, hogy tudnának róla. Mert a stressz nem feltétlen az, amikor „ideges vagy”! Megszámlálhatatlan forrásból ömlik ránk: a környezetünkből (a szennyezett levegő, a por, a zaj, a kék fény stb.), a táplálkozási, a sportolási és egyéb, minket nem feltétlen szolgáló szokásaink stb. irányából. (pl. gondolj csak arra, hányszor mondasz IGEN-t, amikor épp NEM-et szeretnél, túlvállalva ezzel magad …)

Hány-meg-hány fiatal Nő küzd szinte elviselhetetlen fájdalommal járó, vagy rendszertelen menstruációval? Policisztás ovárium szindrómával … vagy fibrocisztás masthopatiával (kb. a ciklus 2. felétől végig feszülő, fájó mellekkel)… és sorolhatnánk a dédanyáink korában teljesen ismeretlen, „modern, civilizációs” nőgyógyászati kórképeket! Sokuk azt gondolva, hogy ez így „normális” – vagy hogy biztosan velük van a baj!

Hát nem. Egyfelől – NEM NORMÁLIS. Másrészt, itt a „baj” nem velünk van, Lányok! Hanem azzal, hogy beálltunk egy, a férfi minőség és princípium által diktált, versengő világ taposómalmába – hogy megmutassunk! Hogy bebizonyítsuk! De mit is? Hogy emancipált, intelligens, művelt Nők vagyunk, akik képesek ugyanolyan teljesítményt lerakni az asztalra, mint férfi társaink? És igen. Képesek vagyunk. No de, milyen áron …?! NEM vagyunk férfiak. Ha tetszik, ha nem. Ezek biológiai tények: hormonálisan ezerszer érzékenyebbek, „sérülékenyebbek” vagyunk, mint a férfiak! S persze lehet – mindent lehet … de semmi nem marad következmények nélkül.

A legtöbb Nő – igen, magam is közéjük tartoztam hosszú évekkel ezelőtt – önmagát szinte teljesen kizsigerelve, 100 tányért pörgetve, már egy eleve kibillent hormonális működéssel (amelyet a relatív ösztrogén-dominancia jellemez) érkezik el a változókor küszöbére.

S ha ott és akkor – vagy már inkább előtte, a perimenopauza első jeleinél – nem történik valami változtatás az életmódban, a testedhez (és az egész Élethez) való viszonyodban, a súlyosbodó tünetek megjelenése szinte borítékolható! DE … az ellenkezője is igaz! 😊

Bármely apró változtatás az életmódodban, a hétköznapi étkezési, sportolási, alvási szokásaidban – az szinte napokon-heteken belül érzékelhető javuláshoz vezet!

Ebben a sorozatban ezt fogom részletesebben kifejteni – s megosztom Veled, mit mond a tudomány az egyes témakörök kapcsán, illetve azt is, hogy nekem mi segített és mi az, ami remekül működik.  

Ha Lányod – Lányunokád van – ezt feltétlen mondd el neki …

A magyar közoktatási rendszerben a legtöbb közép-és felsőoktatási intézmény – versenyistálló. Hajszolják a gyerekeket, fiatal felnőtteket, vég nélkül! Nagyon őszinte leszek: ha valamin fel tudom húzni magam, nna, az ez! Még 2 Gyerekünk jár suliba – egy kisgimis, meg egy egyetemista – és nem győzöm csillapítani magam, amikor az órarendjükre nézek! Hogy egy 14 éves kiskamasznak miért van heti 2x is 8 (!) órája – a többi napon 6, meg 7 – ne kérdezd! Miközben a gyerekmunka meg tilos, ugye … hát mi ez, ha nem a fiatalság idegrendszere ellen elkövetett, megbocsáthatatlan vétek?!
A túlélő üzemmódban való működés már itt, kisiskolás korban elkezdődik, behuzalozva az idegrendszert erre a folyton pattanásig feszült, állandó készenlétben történő működésre. Utána pedig ez már “csak” magától fut …

Édesanyák, Nagymamák! A Lányaitok, Leányunokáitok atomóra-érzékenységgel bíró, még kialakulatlan, női szervezete ebben a folyamatos készenléti állapotban, krónikus stresszben kénytelen létezni a mindennapokban! Nincs meg a testük számára oly’ fontos megnyugvási fázis – mert folytonos „hajsza” van (hisz menni, teljesíteni kell!) És ez így nincs rendben.

A mi felelősségünk, hogy tudjanak róla:

• hogy a helyes táplálkozásnak hatalmas szerepe van a rendszeres, szinte fájdalommentes ciklus kialakulásában. Kerüljék a felesleges cukor-és szén-hidrát bevitelt, az alkoholt és a túlzott mértékű koffeint! Sokkal-sokkal több fehérjére és zöldségre van szüksége a szervezetnek (zöldséget minden egyes étkezéshez egyenek)
  S nem árt harmonizálni a ciklus hormonjaihoz az egyes, ugyanilyen hormonban gazdag ételeket. Pl. a ciklus első 2 hetében, amikor az ösztrogén termelődik, lehet fogyasztani tökmagot, lenmagot, tofut, szójaszószt, narancsot, bogyósokat, sárgabarackot; kesut, mandulát, mogyorót.
  A második 2 hétben – az ovuláció utáni időszakban, amikor a sárgatest progeszteront termel – szezámmagot, és sokkal több keresztesvirágút pl. brokkolit, karfiolt, kelbimbót, vagy spenótot.  Mert ezek támogatják a testet a ciklus adott időszakában!
• hogy hogyan igazítsák az edzésmunkát a menstruációs ciklusukhoz, mert az edzésterhelés is válhat egyfajta belső stresszé, ha az épp aktuális hormontermelési fázisunk ellenében pedálozunk! A ciklus első 2 hetében, amikor az ösztrogéntől erősnek, gyorsnak, karcsúnak és éleselméjűnek érzik magukat – elérkezett az izomépítés, az intenzív edzések időszaka. Ilyenkor a szervezet bírja a strapát, jól terhelhető és rendkívül látványosan reagál is az őt érő ingerekre! Ekkor a fogyás is könnyebbe – szinte olvadnak le a kilók. Ez a súlyzós edzések, a kemény fitnesz edzések időszaka.
  A második 2 hét a progeszteron – amit nyugtató-hormonnak is hívnak – időszaka a ciklusban. A progeszteron katabolikus, vagyis leépítő haátsú, hormon. Vagyis ne ilyenkor akarjunk izmot építeni, mert ez a szervezet működésével szembe megy – ilyetén módon belső stresszt okoz!
  Ez a nyugodtabb testmozgások – a pilates, a jóga, a séták – időszaka. És ez is fog jólesni …

• hogy a menstruáció napjai – sőt, már az azt megelőző 1-2 nap – szóljanak a pihenésről, a nyugalomról. Már amennyire ez megtehető! Az indián asszonyok ezt az időszakot „holdnapoknak” nevezték és Holdkunyhóba vonultak, méghozzá a teljes törzs jóváhagyásával. Ahol semmiféle házimunkát, vagy megerőltető tevékenységet nem kellett végezniük – hanem pihenhettek, alkothattak, énekelhettek … ami nekik jól esett! S tudom-tudom … szinte hallom lelki füleimmel, hogy „ki engedheti meg magának, hogy Holdkunyhóba vonuljon manapság, Ági?! El vagy Te tévedve …”
  Hidd el nekem: ha így nevelődik egy generáció, nekik ez már teljesen természetes lesz. Epigenetikus mintaátadás 😉 …
• hogy amúgy is, bármikor nyugodtan megengedhetik maguknak a pihenést! Ami nem a videónézést, közösségi média görgetését jelenti (mert az inkább stresszforrás) Hanem beszélgetést a Barátnőkkel, szunyókálást, könyvolvasást, erdei sétát … olyasmit, ami kisimítja az idegrendszert. Nem kell folyton rohanni, céltól-célig hajszolni magukat!
  Mert a Lányaink, Unokáink perimenopauzájának minősége rajtunk is múlik …
  (ja! egyébként fenti meglátások közül azokat, amelyek megszólítanak, mi magunk is alkalmazhatjuk saját magunkra ;))

S hogy hogyan tudunk javítani mi a kissé ad hoc mód, öntudatlanul alakult (peri/poszt) menopauzánkon? A sorozat következő részei erről szólnak …

Ha Téged is érint a téma és szeretnél még többet olvasni róla, írd be nekem a hozzászólásba, hogy „Veled vagyok, Ági!”, kérlek! S ha valakit Barátaid, ismerőseid közül érint a téma, oszd meg vele ezt a cikket nyugodtan!

Szeretettel: Ági