Szültél már és most várod a 2., 3. – netán 4. 🙂 – gyermeked? Vagy most vagy először kismama, s mint ilyen, az előtted álló szülés némi félelemmel tölt el? Legyen bármelyik a helyzet, a most következő bejegyzéssel, remélem, segítségedre lehetek …
Amikor az ember az 1. gyermekét várja, elég ritka, hogy hatalmas önbizalommal és kellő önérvényesítéssel – ezt majd később kifejtem, mire is gondolok 🙂 – lép a várandósság mezejére és megy szülni! Emlékszem, hogy én is minden tapasztalt anya történetét végighallgattam – nem nagyon emlékszem, hogy bárki is frenetikus élményként festette volna le saját szülését – és mire odajutottam, hogy eljött az idő, tiszta “parában” vártam a fájásokat … csoda, hogy az a szegény gyerek egyáltalán ki tudott bújni …
Az, hogy milyen az 1. szülésed élménye, nagymértékben befolyásolja a következőhöz való hozzáállásod – és emiatt gyakran magát a 2. szülést is. Ha az elsőről nem jó élményeket őrzöl magadban, a másodiknak eleve úgy indulsz neki, amely – mint egy önbeteljesítő jóslat – el is döntheti, hogy az is ugyanúgy sikerül majd. Hacsak …
Hacsak nem nézel tudatosan szembe a félelmeiddel és megtanulod – ha nem is legyőzni – kordában tartani őket. A legtöbb nő azért fél a szüléstől, mert az fájdalmas – és a fájdalom ellen tiltakozni kell. Pedig ha csak annyit teszel, hogy elfogadod a fájdalmad és “együtt mész” vele – vagyis nem küzdesz ellene, hanem “kapálózás nélkül” hagyod, hogy lehúzzon, mint az örvény, vagyis együtt működsz vele – a szülés örök életre szóló pozitív élménnyé válhat!
Persze, mondani könnyű 🙂 … Én most, a 3. várandósságom alatt készülök erre, TUDATOSAN, testben és lélekben egyaránt. De hogyan? Miben nyilvánul meg ez meg a hétköznapok szintjén?
- Ahhoz, hogy a szülésben résztvevő izmaim kontrollálni tudjam és azok jó karban, edzett állapotban legyenek, beiratkoztam Kriston Andi intim torna tanfolyamára. Amit ugyan könyvből tanulva eddig is végeztem, de a kettőt kb. úgy tudnám összevetni, mintha az ember könyvből tanulna síelni, utána meg elmenne a lejtőre és egy profi oktatótól venne órákat. Maguk a gyakorlatok is igen hasznosak, de Andi történetei, a tanulságok, amelyeket megfogalmaz és az a lelki út, amit az ember bejár a segítségével, pótolhatatlan! Hogy szülés közben mennyire fontos az elengedettség, az összes gátlás és szorongás feloldása; hogy hogyan befolyásolja saját születésed a dolgokhoz való hozzáállásod; hogy ebben mekkora szerepet játszik a környezet, beleértve a szülészorvost és a szülésznőt – a “kismama”, azonnal feküdjön vissza!” nem biztos, hogy a megfelelő környezet, és itt jön a kellő önérvényesítés: ha szülés előtt rájössz, hogy a Te orvosod nem fog tudni Téged ellazítani, vagy az a kórház, ahová készülsz, nem fog tudni ilyen miliőt teremteni, lépj és válts! Az önismeret, a félelmekkel való szembenézés útját, amit az intim torna tanfolyamon követsz, minden Nőnek – Neked is – be kéne járnod! Még ha néha fájdalmas felismerésekre is vezet … Egyébként Andi szerint szülés előtt 8-10 hétre van szükség, hogy napi gyakorlással a megfelelő “szintre” hozd a medencefenék izmait (úgyhogy én még pont időben vagyok :)). Szülés után pedig azonnal el is kezdheted az altesti izmok regenerálását, sőt, ha ügyes vagy, még a gátmetszést is elkerülheted (én most erre “gyúrok” :)!)
- Igyekszem mindennap mozogni – ez a vér-és nyirokkeringés szempontjából is nagyon fontos! Múlt héten péntek-szombaton edzőképző tanfolyamot tartottam, ami azzal járt, hogy nagyjából egész nap álltam. A nap végére úgy-de-úgy bedagadt a lábam, hogy “öröm” volt nézni … Ilyet még soha nem tapasztaltam. Vagyis napi szinten próbáld működtetni az izompumpát! A közérzeted sokkal jobb, az energiaszinted sokkal magasabb lesz! Részemről naponta sétálok egy órácskát és egy héten 3-4 alkalommal kismama Pilates gyakorlatokat végzek.
No és persze napi szinten intim tornázom (kb. 15 percet vesz igénybe – a szép szülésért megéri, nem igaz?) - Készülés lelkiekben: amikor a 2. gyermekemet vártam, már akkor hallottam 1-2 könyvről, amit mindenképp el szerettem volna olvasni. Sajna, akkor előbb jött a baba, mint hogy be tudtam volna szerezni e műveket, most viszont ezt pótoltam :)! Ezt ki ne hagyd! Frédérick Leboyer: Szülés gyöngéden és Gyöngéd születés című könyveiről van szó. Szülés és születés ugyanannak az éremnek 2 oldala. A francia szülészorvos merőben más szemlélettel közelít a szülés témaköréhez, mint azt úgy általában megszokhattuk; az egyik könyvben a baba szemszögéből tekintve az egész folyamatra (képzeld, mit élhet át szegényke, amikor egy számára tök ismeretlen, hihetetlenül agresszív és nagy erő elkezdi Őt kilökni a meleg, biztonságos “tengerből”, ahol Ő olyan jól érzi magát, valahová, amiről fogalma sincs, mi az, csak azt érzi, hogy nagyon kemény és fájdalmas …). A mama szempontjából pedig egyenesen odáig merészkedik a szerző, hogy a “jól” megélt szülés nem fájdalommal, hanem gyönyörrel tölti el a szülő nőt. És hogy hogyan tudod ezt Te is elérni? Milyen a “jól” megélt szülés? Először is, a könyvben leírtak elolvasásával már is megtetted az első lépéseket felé … Másodszor, valóban kell az idő, a befelé fordulás ahhoz, hogy magadba tudd fogadni az “eretnek” gondolatokat :)! (nagyon érdekes, hogy Kriston Andi és Frédérick Leboyer mennyire azonos dolgokat mond a szülés “hogyan?” -járól) Ha érdekel bármelyik könyv: a Katalizátor kiadó gondozásában jelent meg – én a netről rendeltem meg …
Bízom benne, hogy fenti gondolatokkal talán hozzájárulok kicsit a Te szép, élményteli szülésedhez :)! Garancia soha, semmire nincs – de a tudatosság és a rákészülés sokat segíthet :)!
Ui.: Kismama Pilates-ügyben pedig nemsokára lesz majd egy kis meglepetésem Számodra …
12 Responses
Sziasztok!
Először is gratulálok mindenkinek a gyerekekhez!
Én három éve, 32 évesen szültem az első és egyetlen lányomat. Írtok itt terhes meg intim tornáról, mikről én semmit nem tudok. Ugyanis 8 hónaposan még javában dolgoztam (teherautót vezettem napi 10-12 órában)és esélyem sem volt semmilyen felkészítőn részt venni vagy könyveket olvasni. Mások szülőszobai rémtörténeteit meg nem voltam hajlandó meghallgatni. Ennek ellenére simán ment minden, pedig fogadott orvosom sem volt. Detty írta hogy mennyire fájt a gátmetszés, hát azt én észre sem vettem. Persze szerencsém volt az épp ügyeletben lévő fiatal és nagyon lelkiismeretes orvossal.
Természetesen nem vagyunk egyformák, de véleményem szerint nem kell túlbonyolítani a dolgokat, mi, Nők meg különösen hajlamosak vagyunk arra hogy “túlagyaljunk”. A baba ki fog jönni, és egészséges, gyönyörű ember lesz!
Minden jót mindenkinek!
Kriszta
Simonyi Katalin,
Köszönöm az új könyvtippeket :)!
Igazad lehet, Ági, abban, hogy mikor Leboyer praktizált, az általa leírt kórházi gyakorlat lehetett az általánosan elterjedt – és már az nagyon nagy dolog volt, hogy ő elkezdett komolyan foglalkozni azzal, mit élhetnek át, mit érezhetnek a szülő asszonyok, és hogyan lehetnek őket legjobban felkészíteni, bátorítani. A nők, a szülés iránti tisztelet, szeretet nagyon is “átjön” a könyvéből.
Még egy könyvet szeretnék ajánlani: Ingeborg Stadelmann A bába válaszol című művét. A szerző német, többgyermekes anya, sokáig gyakorló bába volt, most, úgy tudom, elsősorban fitoterápiával és aromaterápiával foglalkozik.
Bevált aromakeverékeim című könyve is megjelent már magyarul.
Ha csak kismamakönyvként olvassuk A bába válaszol-t, akkor is nagyon jó és alapos munka, annak pedig, akit érdekelnek a természetes módszerek (illóolajak, gyógynövények, homeopátia) a várandósság, szülés, csecsemő- és gyermekgondozás kapcsán, igazi kincsesbánya mindkét könyv.
A könyv ezen részére kicsit sem figyeltem. Talán azért, mert tudom, hogy ez a része a szülésnek manapság – hál’Istennek – már nem így működik :)! Már a Kisfiam sem így szültem ’99-ben … (a könyv egyébként nagyon régen íródott) Számomra a puzzle hiányzó darabjai adták az élményt, amikor a szerző a belső folyamatokról írt részleteiben.
Egyébként valószínűleg igaz, hogy a bábák még több tapasztalati tanácsot, meglátást hozzá tudnak tenni az egészhez. Először is, ők nőből vannak, vagyis talán lelkileg jobban a szülő nőre tudnak hangolódni, másodsorban, valóban ők vannak ott végig a vajúdó nővel …
Úgyhogy köszi az Ina May Gaskin könyvet – biztosan elolvasom :)!
Az is igaz, hogy a szülés a világ legtermészetesebb dolga, ám nagyon eltérő lehet a fájdalomküszöbünk; a lelki beállítódásunk; az érzelmi hozzáállásunk; amit “hozunk” magunkkal saját születésünkből stb. stb. Biztosan van, akinek az egész “magától” megy, míg más úgy érzi biztonságban magát, ha tudatosan készül rá. Ez így van jól :)! Milyen unalmas is lenne a világ, ha egyformák lennénk :)!
Ági
Érdekes, hogy Leboyer Szülés gyöngéden-je kapcsán nem tűnik fel senkinek, hogy az a lehető legkonzervatívabb, háton fekvős, gátmetszős, folyamatos belső vizsgálatos, hasba könyöklős szülésvezetési modellt írja le, leöntve a “tiszteljük a kismamát” szósszal. Abban viszont igaza van, hogy az orvos illetve a segítők tiszteletteljes hozzáállása, embersége, hivatásuk és a szülés/születés iránti alázata még egy így végigcsinált szülést is nagyon széppé tehet. E könyv kapcsán e szempont kiemelése Leboyer igazi érdeme.
De ami konkrétan az élményszerű, gyönyörteli szülést illeti, a bábáknak szánt / bábák által írt (szak)irodalom szerintem autentikusabb forrás.
Leboyer másik könyve (Születés gyöngéden)sokkal egyértelműbben pozitív élmény volt számomra, az újszülöttek megfelelő fogadása terén sok szülészetnek még ma is van hova fejlődni…
Sziasztok!
Én egy 17 hónapos angyali kislánynak vagyok az anyukája. Én nem olvastam semmit, csak hallgattam a környezetemben élők saját tapasztalatait. Nem volt orvosom se. Mikor megszületett a kislányom, azt mondtam a férjemnek, hogy még három is jöhet, mert nekem nagyon jó érzés volt. Láttam lányokat (pedagógus vagyok) akik egy menstruációs görcstől is nagyon tudnak szenvedni, hát szerintem nekem még annyira se fájt. Ami rossz volt az amikor a gátamat elvágták, bár egy pillanat volt csupán, de arra még most is emlékszem, ill. a varrás volt elviselhetetlen. Az intimtornát legközelebb biztos én is megtanulom, mert gátmetszést nem akarok újra (főleg nem varrást).
A szüléshez meg eleve úgy álltam hozzá, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ehhez nem kell külön orvos vagy szülésznő. Eszembe nem jutott félni tőle, pedig én egyke vagyok, mert édesanyám megszenvedett értem.
TÉNYLEG KELL A POZITÍV GONDOLKODÁS!
Üdv: Detty
Kedves Ági!
Ugyan én még nem szültem, de előre készülök a dologra.
Két csodálatosan érdekes könyvet találtam, ami szerintem nagyon érdemes elolvasni. Ina May Gaskin világhírű amerikai bába írta őket. a címük: Útmutató szüléshez, a másik könyv pedig Útmutató szoptatáshoz.
hátha valakinek segíthet a fórumozók közül.
én nagyon tartottam a dologtól, de már nem félek.
Szeretettel:
Orsi
Sziasztok Lányok,
Nagyon köszi a sok jó ötletet :)! Ebben rejlik a Csapat ereje – mikor mindenki hozzáteszi a maga tapasztalatát! Igazán hálás vagyok a sok szuper meglátásért … A könyvet pedig megpróbálom beszerezni és elolvasom.
Szép napot Nektek!
Ági
Szia Ági!
Én is a Réka által említett Ina May Gaskin könyvet akartam még ajánlani, tutijó önbizalomnövelő, a harmadik szülésem előtt találtam rá, és a negyedik előtt is elolvastam, addig nem akartam szülni, amíg a végére nem értem, hogy lélekben is teljesen felkészülten állhassak neki. 🙂
További szép várandósságot! 🙂
Szia Ági!
Nagyon kíváncsi lettem a meglepetésre! 😉
Van egy könyv, amit nagyon jó szívvel ajánlok még: Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez.
Réka
Kedves Ági!
Tökéletesen egyetértek a szüléssel kapcsolatban leírtakkal. Én az első babámat várom, most vagyok 30 hetes terhes. A gátlások és görcsök feloldásában valóban nagy erő a mozgás. Korábbi pilateses alpokkal rendelkezve kapcsolódtam egy kismamatorna csoporthoz, és mondhatom nagyon sokat segítet a Pilatesben megtanult légzéstechnika, és az izimcsoportjaim ismerete.
Bizakodóan várom a szülést, és továbbra is mozgok: sétálok, tornázom vagy csak elüldögélek a fiziolabdán..:)
Nagyon várom kismama-pilates meglepetésedet, és köszönöm az eddigi alapokat is!
Üdv: Kata
Szia Ági!
Én már az első szülésem – ami 5.5 éve volt előtt-5 hónapos kismama voltam, jártam intim tornára, s már az elő szülésem gátvédelmes volt.
Hát külön gratuláltak hozzá, főként az ezzel a vágyammal – gátvédelem – kapcsolatos “kezdő- fiatal” szkeptikus doki:)
Egy évvel később pedig a második szülésim is gátvédelmes volt:)
Szupi érzés volt szülés után másnap törökülésben ülni, még a többiek még egy hónap múlva is féloldalt jártak, nyöszörögtek:)
A vizet-es orvosok is csak lestek, az én orvosom meg nagyon büszke volt rám:)
Menni fog, csak akarnod kell:)
Cs.Szilvi