Gyógyulásunk története … kiút a mononucleosisból

Még a múlt év végén ígértem Neked, hogy írni fogok Nati gyógyulásának történetéről. Azóta eltelt 1 hónap – így térben és időben is némileg eltávolodva az eseményektől, kicsit objektívabban tudok visszatekinteni a történtekre.
Most megpróbálom rekonstruálni az eseményeket, hátha hasznát veszed mindannak, amit most leírok.

Ezzel tán némi reményt, utat mutathatunk, hogy a hagyományos orvoslás jelenlegi szemléletét meghaladva, hogyan lehet kijönni egy ilyen helyzetből. Mert ha akkor nem indulunk el az alternatív megoldások útján, ki tudja, meddig várhattuk volna a gyógyulást …

Így kezdődött

November végét írtuk, amikor egy pénteki napon Nati sulijában iskolabált rendeztek. Ahol nem csak a felső tagozat, de a teljes középiskolai „részleg” is megjelent. Mintegy 500 diák tombolt órákon keresztül az iskola aulájában. (remek melegágya bármilyen baci, avagy vírus terjedésének)
Nati is szuperül érezte magát – amikor Apukája hazahozta, nem győzte ecsetelni, mennyit táncolt, énekelt, s hogy mennyire klassz volt ez az egész!
Én ennek nagyon örültem, bár a fejem fogtam, amikor megmutatta, milyen táncot lejtettek – leginkább a kozákok jutottak eszembe róla – s mondtam neki, hogy ne csodálkozzon, ha elfáradt 🙂

Valami nem OK

Egész másnap roppant fáradtságra panaszkodott a gyerkőc, s miközben az egyik kereskedelmi csatorna táncos műsorát néztük – ami Natival közös programunk szokott lenni – egyszer csak így szól: „Te Anya! Nézd csak, mi van itt a nyakamon …?” Amikor megtapintottam, egyből tudtam, hogy itt valami nem OK! A nyaka bal oldalán a nyirokcsomó duzzadt volt és kemény. Másnap reggelre betegségre utaló bágyadtság lett úrrá rajta, kicsit fájlalta a torkát – és enyhe láza is lett. Hét elején tehát irány a háziorvos. Akinek szintén nem tetszett ez az egész, ezért elküldött minket vérvételre. Az értékek nem tökéletesek. De ahelyett, hogy a fehérvérsejt szám magas lett volna, inkább alacsonynak bizonyult. Innen irány a kórház, ahol még mindig nem mondtak biztosat.

További vérvétel és hasi UH után legalább a diagnózis megvan: Epstein-Barr vírus okozta mononucleosis. „Csókvírusnak” is hívják. És nagyon alattomos. Megbújik a szervezetben, s legyengült immunrendszer esetén újra aktiválódik. Az egyik legjobb barátnőm Lánya évekig küzdött vele, mire végre teljesen maga mögött hagyta a betegséget!

Szóval, tudtam, hogy ez nem gyerekjáték – és azt is, hogy lehet, ez nem lesz egyszerű menet.

„Ez egy ilyen betegség, Anyuka!”

Akkor már több, mint 2 hete itthon betegeskedtünk, amikor egy pénteki, kórházi vizsgálatot követően a doktornő szerint a következő hétfőn megpróbálkozhatunk az iskolával.
Nna, több se kellett a vírusnak – turbó fokozatra kapcsolt! Aznap este akkorára nőtt Nati nyirokcsomója, hogy komolyan megijedtem! Ekkorát még életemben nem tapintottam – alig tudott nyelni tőle és a hangja is kásás volt (nyomta a hangszálait).

Hétfőn vissza a kórházba – még egy vérvétel (ekkorra kb. negyedszer vettek vért a gyerektől), s megállapították, hogy a mája és a lépe is jelentősen megnagyobbodott, hisz az immunrendszer próbálta kitakarítani a vírust!
„No de, mit lehet tenni?” – kérdeztem én. Egy fiatal doktornő volt ügyeletben, s elkezdte nekem hajtogatni a „nincs mit tenni, Anyuka, ez egy ilyen betegség! Sokat kell pihenni, folyadékot fogyasztani …” mantrát. Ő nem tudhatta, hogy 2 csemete azért már kirepült a szárnyaim alól – engem nem lehet taccsra tenni ezzel a szöveggel! (bár a legdurvább az egészben, hogy ő tényleg meggyőződéssel hitte azt, hogy itt nincs mit tenni … s ez így annál szomorúbb)

Mert az egy dolog, hogy a vírussal magával nem nagyon van mit tenni, no de, az immunrendszernek azért lehetne segíteni, hogy minél hatékonyabban felvegye a harcot a „betolakodóval”, nem igaz?!

És őszintén, kövezzenek meg, de nem értem! Hogyan lehet ebbe csak így beletörődni …? Értem, hogy az egészségügyi dolgozók rendkívüli módon le vannak terhelve! De hogy nem izgat valakit az, hogy – azon túl, amit ő tanult eddig – nincs-e bármi egyéb, alternatív útja-módja annak, hogy segítsen? És mi van azokkal az Anyukákkal, akik elhisznek mindent, amit az orvos mond, azért, mert ő az orvos – ő tudja?!

Alternatív irányba …

S milyen az élet? Pont akkor került elő a segítség, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá! Egy kedves barátnőm ajánlására kerestem meg azt a holisztikus szemléletű gyógyítót, akinek végül rengeteget köszönhettünk. Akinek néhány mondatban felvázolva a kálváriánkat, kb. 1 órán belül már írta is, mi mindent kéne csinálnunk.
(persze, aztán hozzá is elmentünk kezelésre – itt az azonnali teendőket foglalta össze nekünk). S ami lenyűgözött az egészben: mindent, amit leírt, amerikai orvosi szaklapokban megjelent, friss esettanulmányokkal, azok linkjeit elküldve nekem, támasztotta alá! S a kezelés, amit javasolt, teljesen természetes alapokon nyugodott – semmiféle szintetikus gyógyszert bevitelével nem járt!

Út a gyógyuláshoz – a kezelés összetevői

Az alap: a nagydózisú D-vitamin bevitel! Eleve azért tudta ledönteni Natit a vírus a lábáról, mert nagy valószínűséggel kimerültek a D-vitamin raktárai. Ha belegondolok, a 12 éves gyerekünk az elmúlt 1 évben több, mint 10 cm-t nőtt. És abban az életkorban van, amikor a szervezetében minden is verseng a D-vitaminért, hogy fejlődni tudjon. Az EBV tovább gyengíti az amúgy is kimerült D-vitamin szintet!
A nagydózisnál pedig VALÓBAN HATALMAS dózisra gondolj! Lehet, hogy egy orvosnál ez „kiverné a biztosítékot”!
4-5 napon keresztül szedtünk 40 ezer NE D-vitamint.

Mellé rezveratrolt, új generációs C-vitamint, Mg bizglicinátot.

Nagy szerencsénkre, hamar kaptunk időpontot is kezelésre – amely pedig lenyűgözött. Holisztikus gyógyítónk igen alaposan kikérdezte Natit: mit eszik, mit és mennyit mozog, hogy alszik, mennyire stresszel … és kezelés közben mindent mondott. Épp mit csinál, s miért. Az mire jó, hogyan segít. Kérte a visszajelzést, mikor mit érez a gyerek. Olyan szintű partnerség volt beteg és gyógyító között – Nati korától teljesen függetlenül – amilyennek, szerintem, minden esetben lennie kéne! Mert a betegnek joga van tudni, mi zajlik épp vele – benne. A megértés és a bizalom elősegíti a gyógyulást!

Minden erről szól – az immunrendszer erősítése

Az egész kezelés, annak minden összetevője, az immunrendszer erősítésére összpontosított. Volt abban:

• nervus vagus (bolygóideg) stimulálás vagus pen-nel – hisz ez a gyógyulásért, regenerálódásért felelős paraszimpatikus idegrendszer működését serkenti
• meridiánkezelés cross tape-pel
• visceralis manipuláció – ugye, az immunrendszer 80%-a a belekben, a hasi régióban található. Ennek lazítása, mobilizálása szintén serkentőleg hat az immunrendszer működésére.
• speciális légzéstechnika, amely segítségével a megnagyobbodott májon és lépen a vírus következtében keletkezett adhéziókat lehet oldani
• egy kis kínai orvoslás moxával, amely hatására az akupresszúrás csatornák kinyílnak és a gyógynövények hője elősegíti a belső öngyógyító erő áramlását és erősödését

A gyógyulás útjai – lépj át egy új világba …

És ez így mind szép és jó. De, ami a két megközelítés közötti VALÓDI különbség – és ezt Natin, az Ő hozzáállásán is láttam: a hagyományos szemlélet alapján Te egy „meghibásodott, kiszolgáltatott” test vagy, amely felett semennyire nem diszponálsz. Amit az orvos tud „megjavítani” – vagy nem. Ebben a szcenárióban az erejétől megfosztott „áldozat” vagy, aki annyit tehet, hogy szolgaian várakozik, amíg valaki kívülről el nem hozza számára a megoldást! Mintha semmi közöd nem is lenne a saját testedhez …
Biztos jártál már Te is így, ugye? Milyen érzés?

A holisztikus gyógyítás viszont pontosan tisztában van vele, honnan jön a valódi gyógyulás. Hogy az NEM az orvos, csakis a bennünk áramló Isteni Energia „kezében” (némi képzavarral élve ;))
S hogy minél jobban megérted, hogyan működik a tested, egyrészt annál inkább együtt tudsz működni vele, másrészt annál hatékonyabban leszel képes serkenteni annak működését!
S az, hogy tudod, rajtad is múlik – visszaadja az erőd! Többé már nem vagy kiszolgáltatott áldozat, hanem saját gyógyulásod tevőleges résztvevője! Ez? Milyen érzés?

A kettő közti különbséget egy 12 éves gyermek is pontosan érti-érzi.
Nem véletlen, hogy a D vitamin kúra megkezdését követő 4. napon Nati már hóembert épített kint (az immunrendszer serkentése céljából a hideg-meleg váltakozása is döntő jelentőséggel bír!), igaz, csak rövid időket kint töltve.
S egyre jobban érezte magát! Szemmel láthatóan tért vissza az ereje, javult az étvágya, tűnt tova a bágyadtsága.

Amikor ezt a bejegyzést írom, épp iskolai sítáborban, Szlovákiában – és baromira élvezi! Vidám, egészséges. A D-vitamint – igaz, jóval kisebb dózisban – azóta is szedjük. Az összes többi mellett. Elfér.

Még jó, hogy számomra az „Anyuka, nincs mit tenni!” megközelítés teljességgel elfogadhatatlan! Mindig VAN mit tenni. Az Erő benned – „csak” aktiválnod szükséges … végül is, a saját testedben Te laksz, senki más! EZ az Erő, a megfelelő szaktudással és megközelítéssel, akár reménytelennek tűnő helyzetekben is elhozza a gyógyulást!

Ui.: Hálás vagyok mindnyájatoknak a sok érdeklődésért, s a jó ötletekért! Amelyek között szerepelt a Mora gép, vagy a Zapper frekvencia-generátor, amelyek segíthetnek a betegség karbantartásában. Mert hogy a felnőtt lakosság 80%-a – vélhetően még tini korában – átesik ezen a betegségen. Van, akinél később is aktiválódik a vírus.A gyógyító médium, Anthony Williams könyveiben ír az EBV-ről – és a gyógyulás útjairól is.

Bízom benne, hogy egy kicsit hozzá tudtunk járulni Natival, hogy meglásd a kiutat, ha Te, vagy bármely Szeretted ettől a betegségtől – avagy ennek szövődményeitől – szenved … ha ismersz bárkit, aki számára e cikk hasznos lehet, megteszed, hogy megosztod vele? Így máris továbbadtad a segítő szándékot. Köszönjük!