Minden csoda 3 napig tart … vagy mégsem?
Múlt szerdán lett vége, de még mindig a hatása alatt vagyok … és azt hiszem, ez egy darabig így is marad!
Szerintem hetekbe fog telni, míg feldolgozom azt a rengeteg csodát – a mély kapcsolódásokat, az őszinte beszélgetéseket, a kirobbanó életörömöt és igen, néha a szomorúságot is, amit így közösen megéltünk ezzel a fantasztikus női Csapattal, a 14. Rosinantés Szupertáborunkban … (amely – by the way – az 58. a sorban 2007. óta! Nem, nem vagyok 100 éves – évente többet rendezünk! 😀 Erre mondják, hogy ez még gombócból is sok ;))
S hogy mitől függ, hogy valami így “összeáll” és organikusan kibontakozik – mint ahogy ez a tábor tette?
Minden erőfeszítéstől mentesen …? A kérdés, persze, inkább költői.
Tán a csillagok állásától. Vagy ki tudja … (bár az tény, hogy múlt szombaton, a Szupertáborunk előestéjén, telihold mosolygott le ránk :))
De ez most nagyon OTT VOLT!
Egy – ahogy menet közben kiderült, sokunk számára – nehéz időszak után, amelyből mindnyájan fáradtan érkeztünk a helyszínre, valóban kirobbanó életörömmel vetettük bele magunkat az azonos címet viselő Szupertábor programjába! A fáradtság pedig szinte észrevétlenül illant el, ahogy az energiáink elkezdtek összeadódni. A végére, bátran állíthatom, mindnyájan felfrissült testtel, kisimult lélekkel és az arcunkon letörölhetetlen mosollyal térhettünk vissza a hétköznapokba. Amelyekre tán kicsit más szintről nézünk le a tábor történései után …
Miért is?
Minden alkalommal, amikor így női körben összejövünk, sokkal több történik, mintsem, hogy tornázunk … persze, az is nagyon fontos, de mégis …
Ahogy a hétfő délutáni, fantasztikus női önismereti kört vezető Nagy Gyöngyi barátnőm hívta fel rá a figyelmünket: 1 500 év tapasztalata gyűlt össze bennünk, s jelent meg a térben – ha a tábort 50 éves résztvevői átlag életkorral számoljuk! Ez azért nem semmi! Ez egy olyan ERŐ, amelyet, ha felébresztünk magunkban és megosztunk egymással, az szó szerint felemel.
Őszintén hiszem és érzem, hogy a mostani Szupertábor mélységéhez – és magasságaihoz is – ez a játékos-elgondolkodtató-önreflektív, tábor eleji program nagymértékben hozzájárult, megadva az alaphangot.
Emellett persze sokat-sokat Pilateseztünk – végülis Pilates táborról van szó, vagy mi a szösz … Hangfürdőztünk – amit Kata kolléganőmmel együtt vezettünk, átesve a “hangfürdős tűzkeresztségen” … Hatalmas élmény volt számunkra is – és a visszajelzések tanúbizonysága szerint, a Résztvevőknek is!
A már említett önismereti körről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Hálás köszönet szívbéli jóbarátnőmnek érte!
S ha azt mondom: „kirobbanó életöröm” – Neked mi jut az eszedbe? Hogyan élhető meg és át a leginkább? Zene? Tánc? Talált-süllyedt … jött az is!
De előtte egy fantasztikus dobkörön vehettünk részt, Várnai Ákos, a Medicina és EarthJam zenekarok dobosával 😊 Köszönet Neki érte! Nem hétköznapi élmény, amikor 25 dobon egy Csapat klassz Csaj lüktet együtt a ritmusra – méghozzá micsoda kirobbanó elánnal! (állítólag én “transzban” doboltam – legalább is, ezt mondták a mellettem ülők … őszintén? Nem emlékszem …:D)
A hétfő esti dobolást követően pedig másnap a tahiti táncot próbálhattuk ki Végh Teodórával, Aki jó NAGY adag életörömet, vidámságot hozott el nekünk a Rosiba, a tánc mellé (ha nem lett volna még elég)!
Kicsit kertmoziztunk is, este pedig – közkívánatra – megismételtük a tavalyi retro bulit, ha lehet, még magasabb hőfokon, igazi DJ-nkkel, Szekeres Tamás T-boy-jal. Olyan volt, mintha fősulis buliban lettünk volna …!
S persze, nem mehetünk el említés nélkül a fantasztikus Rosinante Fogadó *** mellett – amely számomra a vendéglátás etalonja! Az, hogy 14. éve térünk vissza hozzájuk, közel sem a véletlen műve! Egyszerűen „csak” szeretjük őket! S azt hiszem, állíthatom, hogy ez kölcsönös.
A jövő évi Szupertábor időpontja máris lefoglalva. Méghozzá, a Csajok kérésének megfelelően, 1 nappal megnyújtva a teljes tartózkodásunk időtartamát. Mert ez a 3 nap, azt mondják, túl kevés … mire „megérkezünk”, már megyünk is. És tényleg. Így a legnagyobb örömmel rakunk hát hozzá még egyet! 😉
A női erő éledése …
Mélyen hiszem, hogy a világnak szüksége van ránk, NŐKRE! Az ébredő, egyre tudatosabbá váló női Erőre. A jin energiára. Szüksége van az el-és befogadásra. A megértésre. Az empátiára. Az ítélkezésmentes nézőpontra. A kritikus helyzetekben megnyilvánuló, higgadt nyugalomra. A megélt tapasztalatainkból származó bölcsességre.
Szüksége van ránk ahhoz, hogy más lehessen … mert ez, ami most van … hmm … Te is látod, milyen, ugye?
Neked pedig szükséged van arra, hogy tudd: a hangod SZÁMÍT. A mondadód FONTOS.
A kedvességgel, de határozottan képviselt ÁLLÁSPONTOD felszabadít: más Nők számára is példát és utat mutat, hogy merjék kifejezni a sajátjukat. Egy meggyújtott fáklya lángját továbbadva egy egész várost fénybe vonhatsz.
A torna mellett ez is történik az Ágipilates táborokban. A láng fényesen ragyog – s otthon is utat mutat, mások számára is! Így lehet a világot – jó irányba – megváltoztatni. Lépésről-lépésre. Bentről kifelé, lentről felfelé. Hittel, kitartással, elkötelezettséggel – szeretettel.
No de, hogy jönnek ide a „könnyűléptű boszorkányok”? És a micro-sabbatical … (bármi legyen is az!)
A könnyűléptű boszorkányok – mi vagyunk. Legalább is Gizus, az egyik kedves Törzsvendégünk szerint, ami nagyon hízelgő … 😊 mert hogy, régen a boszorkányok voltak a tudás, az ismeretek hordozói. Akik elég bátrak voltak ahhoz is, hogy változást akarjanak hozni a világba – de legalább is, hogy megpróbálják! Pont ezt tesszük mi is – és hisszük, hogy sikerülhet … mert NAGY szükség van rá.
S hogy mi is az a micro-sabbatical? Szintén az egyik kedves Résztvevőtől, Katától, jön.
Aki egy azonos című cikket** osztott meg velem. Amely rögtön mosolyt csalt az arcomra – hisz mi már 20 éve ezt csináljuk! Csak épp nem tudtam, hogy így kéne hívni … 😀
A micro-sabbatical – a cikk szerzője szerint – nem más, mint „3–5 napos, jól strukturált, tudatos kiszakadás a hétköznapokból. Amely nem csupán a stresszoldásról szól, hanem valódi biológiai regenerációt és mentális újrahangolást is kínál.” Lányok! Ül a definíció? 😉
Pont így – magam sem mondhattam volna szebben …
Én pedig, a megélt élmények alapján, nagyon határozottan – élettapasztalatból – állíthatom: igenis vannak tartós “csodák”! Mint amilyen ez a mostani Szupertábor.
Ám hogy ez így “alakuljon”, rajtunk is múlik …
Szeretettel: Ági
* a jövő évi Szupertábor időpontja: 2026. 08. 09-13. részvételi szándékod itt jelezheted: Jelentkezés: hamarosan a honlapon!
** Forrás: Kifinomult énidő – mi az a micro-sabbatical és hogyan alakítja a sejtöregedést?
