Az idei március 15-e merőben szokatlanul alakult. Nem csak a rendkívüli hóhelyzet és az időjárás viszontagságai miatt, hanem azért is, mert ezt a napot – megtörve a 12 éves családi hagyományt – idén nem az állatkertben töltöttem a Családommal … zömében a müncheni reptéren dekkoltam. Lengyelországba indultam a Peak Pilates MVe Fitness Chair workshopját levezetni, ám az utam igen kalandosra sikeredett :)! De minden jó, ha jó a vége 🙂 …
Reggel fél 9-kor kellett volna felszállnia a gépnek Pestről, amely Münchenbe vitt volna, ahonnan a végcél Poznan volt, a tréning helyszíne (Apukám szerint még jó, hogy nem Párizson keresztül szólt a jegy :)). Azért Poznanba nem olyan egyszerű eljutni! Már hajnalban, amikor itthonról felkerekedtünk, gyanús volt a dolog: a rádió egyfolytában arról beszélt, hogy aki csak teheti, maradjon otthon – útnak ne induljon semmi pénzért! Én nem tehettem. Elindultunk.
Már az ellenőrzött zónán belül voltam, amikor közölte a hangos bemondó, hogy a járatom 20 percet késik. Röpke 5 perc elteltével pedig szimplán bejelentették, hogy a járatot törölték. A rendkívüli szél miatt nem tudott leszállni a gép, visszafordult Bécsbe. Remek – gondoltam. Rögtön sms ment a tanfolyam szervezőnek és Karolinának, aki a lengyel mesteredző-jelöltje a témának. Őt mentoráltam a tanítás során … “ugye, megoldod? Ne hagyj magamra, Úristen!!!” – jött a kétségbeesett válasz. Hogyne, azon vagyok!
Sikerült a jegy átfoglalás – némi hajcihő árán … Végre megérkeztem Münchenbe, ahol 7(!) órát dekkoltam, mire felszállhattam a Poznanba tartó járatra, amely 23:15-kor tett le a végállomásomon. Menet közben végig azon gondolkodtam, vajon miért adta ezt nekem a Jóisten??? Minden bizonnyal azért, mert türelmet kell tanulnom :D! Megpróbáltam felnőni a feladathoz és egy kicsit sem idegesítettem magam – inkább nyugodtan olvasgattam várakoszás közben (ilyenre úgysem sűrűn van lehetőségem itthon :))
A tanfolyam? Remekül sikerült! Nagyon helyes, tanulni vágyó csapat jött össze, akiknek bár új volt a Pilates és az MVe Fitness szék is (a legtöbben fitneszes-aerobikos háttérrel rendelkeztek), mégis teljesen belelkesedtek a végére :)! Őszintén remélem, hogy ezzel a Pilates kapott egy jó nagy lendületet ott, Lengyelországban is :)! Számomra is igazi élményt jelentett, hogy megtapasztalhattam, a komfortzónámból kilépve, idegen környezetben és idegen nyelven is meg tudtam oldani a felmerülő problémákat és levezettem a tanfolyamot. Amúgy a lengyelek nagyon kedvesek, segítőkészek és vendégszeretők, a kosztjuk igen finom és – az itthonihoz viszonyítva – roppant olcsó!
Úgy elröppent a 2 nap, mint a szél :)! Köszönöm, Lányok!
A tanfolyam képekben:
S én ismét a reptéren találtam magam. Ha hiszed, ha nem, amikor Budapesten kiléptünk az Urammal a terminálról, szakadt a hó! Az én drágám azt mondta, hogy nyáron semmi esetre sem enged repülni, mert amikor én reptér közelébe megyek, szakadni kezd a hó! Tehát inkább ne kockáztassunk :)!
Így most újra itthon. Az állatkert látogatást meg majd bepótoljuk (gyanítom, hogy 15-én amúgy sem mentünk volna :))!
Egy válasz
Kedves Ági!
Szívből örültem sikeresen eltelő és végződő oktatási programodnak, bár -Te annyira a kiszabott “utadat” járod, hogy ez nem volt meglepő számomra. Annak külön örültem, hogy nem pánikoltál be a reptéri eseményektől,s türelmet gyakoroltál, amihez már “csak hab volt a tortán a lengyelek kedves, barátságos fogadtatása és nyitottsága a Pilates edzésed kapcsán. Remélem előbb utóbb én is a “kezeid közé kerülök ” ismét,leginkább a nyár végét gondoltam ki magamnak. Igaz augusztusra várjuk az első unokámat. Spirituális szinten már megmutatta magát, kíváncsian várom a valóságban is őt. A nemét még nem tudom, de nagyon elevennek mutatkozott. További sok szépséget kívánok neked és örömet családoddal együtt, szeretettel üdvözöl: Horváthné e-Mese.