Kint verőfényes napsütés – de engem hív a papír. 🙂
Van, amikor nagyon konkrét mondanivalóval ülök le elé és írok Neked.
Ám olyan is, amikor csak egy érzet van bennem …tudom, hogy valami ki akar fejeződni általam, de azt nem feltétlen, hogy pontosan mi is lesz belőle.
Ez a mostani – pont ilyen. Lássuk!
Kicsit olyan lehet ez, mint amikor a fazekas leül a korongja elé és csak hagyja, hogy a keze formálja az agyagot. Mintha a megszületni vágyó tárgy önmagát hívná életre – Alkotóján keresztül.
Túlhajszolt, stresszes világban élünk – mondják. Érdekes … én ezt nem érzem. S nem azért, mert nem ebben a világban élek. Talán sokkal inkább azért, mert nem tulajdonítok jelentőséget azoknak a dolgoknak, amelyek másokat felzaklatnak.
Persze, nem volt ez mindig így! Hosszú évek tudatos munkája van benne.
Nem nézek televíziót. Nem hallgatok hírműsorokat. Csak nagyon megszűrve olvasok hírportálokat. (ezeket engem érdeklő-építő, izgalmas podcastekre cseréltem jó ideje) Nem érdekel a napi aktuálpolitika … Úgy érzem, nem érdemli meg a figyelmem – és nem hagyom, hogy méltatlan emberek és események visszahúzzák a rezgésem! A Földünk – rajta velünk – éppen egy hatalmas, kozmikus váltás előtt áll. Több szempontból is nagyon észnél kell lennünk, mire mondunk igent …
És tudod, mi az érdekes? Egyáltalán nem érzem magam „tájékozatlannak”. Így is mindig tudok mindenről, ami igazán fontos. Eljutnak hozzám az embereket foglalkoztató hírek. És igen, vannak köztük felháborítóak; a „nem-is-értem-ilyet-hogy-lehet” kategóriába tartozók. Ám ilyenkor általában eszembe jut egy „tanmese” – még jó, hogy sok ilyet ismerek 🙂
„Mi jön ki egy narancsból?” – kérdezte egyik kedvenc Tanítóm, a néhai Wayne Dyer.
„Hát narancslé …”- válaszolod Te is. Micsoda együgyű kérdés!
„Előfordul valaha, hogy citromlé jön ki belőle? Vagy esetleg őszibaracklé …?”- forszírozza Wayne.
Jajj, ne már – hogyan is fordulhatna elő! Mindenből csak az tud kijönni – ami benne van.
Pont így van ez az emberek esetén is. Nyugodt körülmények között, tét nélküli élethelyzetben bárki tud mosolygós, kedves és türelmes lenni – egy ideig.
Prés alatt, sarokba szorítva, stresszhelyzetben viszont – lehull az álarc. Ekkor mutatkozik meg igazán, mi az, ami legbelül van. A valódi jellem. A szándék. S csakis az tud „kijönni”, ami bent van. Nincs mit csodálkozni ezen. Narancsból – narancslé… citromból citromlé. 100-ból 100x.
A döntés viszont ilyenkor is a Tied. Mennyi ideig hagyod, hogy figyelmed energiáját feleméssze egy történés? Egy élethelyzet? Egy „valaki ezt mondta és hogy képzeli” szitu?
Az energia ugyanis nem más, mint a világegyetem „valutája”. Amikor figyelmed szenteled valaminek, „megvásárlod” azt az élményt. (mit is mond az angol? You pay attention to …) Tehát: amikor megengeded a tudatodnak, hogy valami olyasmire összpontosítson, ami bosszant Téged – ezzel „neki” adod az energiád. S ez a „bosszús vagyok” élményével tér vissza hozzád. Amelyhez tartozik egy rezgésszint. Arról már nem is beszélek, hogy amilyen rezgéseket bocsátasz ki, annak megfelelő, hasonló frekvenciájú „élményből”, emberből fog még több érkezni az Életedbe. Jó ez Neked?
Puszta önvédelemből is: válogasd hát meg jól, hová helyezed a fókuszod!
Mert a figyelmed táplálja és életben tartja fókuszod tárgyát. Ha sokat pumpálsz valamibe, képes bolhából elefántot csinálni. Nem csak benned, de a kollektív tudat szintjén is!
Ahonnan viszont elfordítod a figyelmed – az elkezd összemenni, zsugorodni; elkezdi a jelentőségét veszíteni …
Tudod Te, mennyi – világokat teremtő 🙂 – extra energia szabadul fel így benned?!
Amit bármilyen Neked tetsző, Téged feltöltő konstruktív, teremtő tevékenységre fordíthatsz? Próbáld ki!
Az emberi faj evolúciójának következő lépése, amikor rájövünk végre, hogy nem vagyunk a körülményeink és a minket körbevevő külvilág kiszolgáltatott áldozatai.
Hisz azt mindig Te döntöd el, önirányítottan, hová fordítod a figyelmed – s meddig!
Ne add oda azt egy régi, fenntarthatatlan világ maradványai felett marakodó, anyagba ragadt, arra érdemtelen embereknek! Mert pont ezt akarják … hogy annyira elmerülj a „drámában”, hogy ne is lásd – ne legyen rá se időd, se energiád – milyen fordulópont előtt állunk! (s ezzel nem azt mondom, hogy ne fejezd ki a véleményed – mert arra is megvan a megfelelő fórum és idő)
Ám tudd: az energiádra, a figyelmedre, a felébredt tudatodra soha ekkora szüksége nem volt, a formálódó Új Világnak, mint most …!
A fejlődést nem lehet megállítani. Amin pedig – menet közben – dolgozhatunk, az nem más, mint a „saját levünk” minőségének javítása … és persze, a tudatos figyelem-irányítás. Mert ami fontos és amiről tudnod kell – úgyis megtalál 😉
Ennek szellemében, önirányított figyelemfókusszal bíró, szuper napot Neked!
Szeretettel: Ági
