Úton egy új egyensúly felé …

Mondják, az ember azt kapja, amit ad. Ezt Florence Shinn még szemléletesebben fogalmazza meg: “Az élet olyan, mint a bumeráng: gondolatainkat, tetteinket, szavainkat meglepő pontossággal előbb-utóbb visszakapjuk.” S hogy miért is írom mindezt? A mai napon érdekes, felemelő beszélgetéseket folytattam. 20-perces “Őrangyal konzultációkat”, a most zajló 30-napos Ágipilates Bikiniforma Kihívás “Angyali figyelemmel” Programjának Résztvevőivel. Az egyik beszélgetés különösen megérintett és inspirációt adott számomra. Így született meg ez a blog bejegyzés 🙂 …

Régen írtam a blogba. És igen, ezért kicsit “furdal a lelkiismeretem”. Mert szeretném, ha azok, akik bizalmat szavaztak/szavaznak nekem – köztük Te is, aki épp e sorokat olvasod – továbbra is hasznos anyagokat, tartalmakat kapnának tőlem folyamatosan. Mert szeretek adni … s mert sokat gondolok Rátok.

Csakhogy engem most nem a testi sík foglalkoztat és nem elsősorban a Pilates. Ezért nagyon köszönöm Timinek – kedves Beszélgetőpartneremnek – hogy bátorított, osszam meg nyugodtan azt, ami bennem van. Mert itt a kapcsolat a fontos – “mert Te vagy az Ági, s minket érdekel, Te mit gondolsz” – hisz Pilatest nagyon sokan tanítanak … S mert lehet, hogy valaki máson pont ez segít most. Érdekes az élet … hisz a “konzultáció” sokkal inkább beszélgetéssé alakult át, amely egy teljesen más minőség! Olyan, amelyben én is rengeteget kaptam – nem csak adtam :)! (s hogy ennek mi a jelentősége, az majd a bejegyzés vége felé derül ki)
És ezért nagyon hálás vagyok!

Amikor Timi – a búcsúzás előtt – megkérdezte, hogy “És te hogy vagy?”- az nagyon jól esett. Mert én még mindig a lelkem gyógyítgatom – az Édesanyám elvesztésén nem lehet csak úgy pikk-pakk “túl lenni”. És nem is akarok … Ezért írtam, hogy engem a testin túlmenően most leginkább a lelki-mentális sík foglalkoztat! Két megközelítésből is: egyrészt, hogy én magam hogyan tudom lecsendesíteni és meggyógyítani a sajátom (nemrégiben egy Dr. Buda László-féle szomatodráma elvonuláson vettem részt, amely igen intenzív, érdekes élmény volt – egyfajta gyógyító kommunikáció a belső világoddal), másfelől az is roppant módon foglalkoztat, hogy egy ember mentális hangoltsága, az elméjében szinte “robotpilóta” üzemmódban futó programok, ott megjelenő gondolatok hogyan befolyásolják az Ő lelki világát – és hatnak a TESTÉRE is!

Mivel a tested nem más, mint gondolataid-érzelmeid fizikai síkra történő kivetülése, “szegényke” nem tud mást tenni, mint leképezi kifelé, ami belül van!!! És ez nagyon durva! Mert ezek a folyamatok a mély tudatalattiban zajlanak – a test pedig a matéria világában fejezi ki mindezt – csakhogy ennek a legtöbb ember nincs is tudatában …

Mint ahogy annak sem, hogyan tudjuk szabotálni, adott esetben pusztítani saját magunkat … Dr. Buda László többször is utal rá a könyveiben (Mit üzen a tested?, Mit üzen a lelked?), hogy a mai ember gyakran teljesen elidegenedett a saját testétől! Úgy tekint rá, mint egy autóra, amit karban kell tartani és ha “elromlik”, rögtön ideges lesz, rohan a “szervízbe” (=orvoshoz), hisz ami elromlott, azt mihamarabb meg kell javítani … mert “akadályoz” a normál életvitelben, a munkában, a céljaink elérésében, a rohanásban … néha még mérgesek is vagyunk rá (“Nem hiszem el, hogy pont most bírok influenzás lenni, pedig ….. -t terveztem! Remélem, hamar meggyógyulok!!!”) Pedig ha a test üzen, arra MINDEN ESETBEN érdemes odafigyelni!!! Mert annak oka van – s ha figyelmen kívül hagyod, akkor következménye is … (Joseph Pilates ezt így mondta: Az a test, amellyel rosszul bánnak, nem felejti el a múltbeli nemtörődömséget, végül teljes figyelmet követel.”)

A zavar bennünk azért van, mert nem beszéljük a testünk nyelvét. No meg gyakran a lelkünkét sem … mert nem szánjuk rá az időt, hogy meghalljuk, lefordítsuk, megértsük a saját testi-lelki jelzéseinket … ebbe a rohanó, hajszolt világba ez “nem fér bele”! Hányszor voltál már úgy pl. hogy fogyni szerettél volna néhány kilót, jól visszanyested a kalória beviteled és nem értetted, miért is nem mennek a kilók lefelé … de vajon hallottad-e, amit a tested “sikított” közben … vagy ha hallottad is, odafigyeltél-e rá, érdekelt-e …? Vagy mondjuk 2 hete túlórázol, mert “muszáj”, miközben már aludni sem tudsz a stressztől! Ez vajon így OK?

Mert Pilatesezhetsz – vagy sportolhatsz bármit – napi szinten, eheted az egészséges ételeket, ha “mérgezőek” a gondolataid-érzelmeid, ha nem szereted a tested ÉS saját Magad, a tested mégsem fogja tudni megőrizni az egészségét hosszú távon! Ezt lehet nem elhinni, figyelmen kívül hagyni, avagy tagadni … ez attól még pont így van.

Szóval, engem most ez foglalkoztat igazán. S valahogy úgy voltam vele, hátha ez Téged nem érdekel … de Timi megadta a kezdő löketet, hogy azért egy próbát megér. Mert mi van, ha mégis …? Hátha Te is ugyanabban a cipőben jársz, mint én.

Úgy érzem, úton vagyok. Egy új egyensúly, egy merőben más gondolatvilág, egy új életminőség felé …
45 éves vagyok. Akár az életközépi válságra is foghatnám – de ne nevezzük annak. Inkább egy sokkal tudatosabb életre való törekvésnek. Édesanyám távozásával először ért el a tudatomig és fogtam fel igazán, hogy az élet véges. Az enyém is. S hogy az én felelősségem, mit pakolok, avagy mit engedek bele. És mennyit. A döntés az én kezemben – mint ahogy a Tiédben is, a saját életeddel kapcsolatban!

S ennek kapcsán egy csomó felszabadító élményben van részem mostanában … pl. rájöttem, hogy:

• nem szükséges senkinek “megfelelnem”! Ez igen nagy eredmény egy önmagát a teljesítményével mérő és azonosító, maximalizmusra törekvő embernek! Elég, ha önmagam adom minden helyzetben és az égi törvényeket betartom … (mert Isten nálamnál sokkal jobban látja a Nagy Tervet, amelynek én is része vagyok, mi több, az Ő időzítése lesz majd a tökéletes, nem feltétlen az én türelmetlenségem ;)) s mert akkor a többi “automatikusan” megtörténik – ráadásul megadatik. Így pont azokkal fogok kapcsolatba kerülni, akikkel dolgunk van egymással (húú, ez mekkora élmény!!! az sem zavar, ha eltűnik 1-2 ember a környezetemből, mert akkor velük meg valószínűleg már nem “szolgáljuk” egymást! Nekik is hálás vagyok, hogy egy ideig együtt haladtunk az úton … amelyek most más irányba kanyarodnak.)
• már nem esik jól “tolni” a dolgokat. A 20-as, 30-as éveiben az ember Lánya nyomja ezerrel, nagyon meg akarja mutatni, milyen klassz csaj is Ő! Pörgeti a 28 tányérját – és még élvezi is … de ebbe egy idő után bele lehet fáradni! De még hogy! Nem ez a “normál” életritmus, hogy az egészségedre gyakorolt hatását már ne is említsem … 40+-osan jól esik “csak úgy” lenni! Nézelődni-szemlélődni, gondolkodni, újra értékelni a dolgokat (persze, mondhatod, hogy miről beszélsz Te itt most, Ági? Amikor annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem … Igen, értem. Nekem is. Ám a zaklatottság, az “űzött-vadság” egy elmeállapot, amelynek egyik kiváltó oka a multitasking. Ami egy HAZUGSÁG! Nem tudsz teljes szívvel 3 feladatra koncentrálni egyszerre!!! Gondolj csak a “koncentráció” pilatesi alapelvére!
  A kulcs – és az elméd nyugalma is, amikor olyan kisimult, mint a békés óceán tükre – a FÓKUSZBAN, az elmélyülésben van …
  A téma kapcsán jó szívvel ajánlom figyelmedbe Gary keller – Jay Papasan: Az egyetlen dolog c. könyvét)

Próbáld csak ki: a holnapi napodon ne kapkodj össze-vissza! Fókuszálj egy feladatra és azt addig végezd, amíg készen nem vagy vele :)! A jól elvégzett munka sikerélménye és az elméd nyugalma lesz a jutalmad 😉 … és lőn csoda! Sokkal hamarabb végzel is a feladataiddal.

• merhetek elfogadni. Mi több, akkor érkezik az igazi áldás és bőség az életünkbe, amikor adunk ÉS kapunk. Én első gyerek vagyok. Úgy neveltek, hogy “ügyes nagylány vagy – megoldod.” És én mindig mindent meg is oldottam. Egyedül. (amióta Férjnél vagyok, na, maximum Pétertől fogadtam el a segítséget – de mástól soha nem is kértem …) Majd most januárban, Julie Ann Cairns – aki mentorom, Pongor-Juhász Attila konferenciáján volt meghívott Vendég – előadásából értettem meg egy nagyon fontos összefüggést! “Először mindig Te adj, de tanulj meg elfogadni is!” Mert a bőség olyan, mint egy áramkör. A 2 töltés: az adás és az elfogadás. Az energia csak úgy fog áramlani, ha zárod az áramkört – vagyis mindkét részét működteted.

Én imádok adni. Szeretettel, szívből. Mert fixa ideám, hogy felelősséggel tartozom mindazokért, akiknek az életére hatással lehetek – akár a Pilates, akár egyéb tapasztalataim révén. 2006. óta teszem ezt blogbejegyzések, hírlevelek formájában is. Imádom megosztani a tudásom-tapasztalatom. Rögtön továbbadni mindazt, ami nekem működött, nekem segített – hátha Neked is fog. Viszont soha nem kértem, illetve ha adni akartak, vonakodva fogadtam … egész egyszerűen így lettem kondicionálva.

Csakhogy ha nem vagy képes elfogadni, nem zárod az áramkört, ráadásul MEGFOSZTOD A MÁSIKAT ATTÓL AZ ÉLMÉNYTŐL, HOGY Ő ADHASSON! Ez elvezethet a belefáradáshoz, kiégéshez … míg ha elfogadsz és zárod az áramkört, az “áram” – az Isteni energia – csak átfolyik rajtad, nem magadból adod. S mivel az Isteni energia végtelen és korlátlanul áll rendelkezésre, ez Téged is feltölt, nem pedig leszív :)! Úgyhogy, ha eddig Te is ezzel küzdöttél volna, fogadj el jó szívvel :)! S megjelennek a csodák az életedben :)!

Én ezt tapasztaltam meg ma reggel, amikor Timivel beszélgettem :)! Kaptam és most már tudatosan, jó szívvel el is fogadtam. Ennek az eredményét olvasod Te most! Hálásan köszönöm az inspirációt, amellyel visszataláltam a saját blogomhoz, a saját hangomhoz, a saját Olvasóimhoz! Mert nem, nem tűntem el … s ha nem bánod, továbbra is megosztom Veled a gondolataimat, érzéseimet – hátha Neked is most pont ez segít 😉 … (biztos, hogy Pilates témákban is jelentkezem nemsokára :)!)

Nagyon köszönöm, hogy végigolvastál! S ha úgy érzed, hasznodra vált, légy Te is a blogom olvasója – és oszd meg másokkal is :)!

Szeretettel és Neked csodaszép napot kívánva: Ági