Visszarázódás … de hová is? – elmélkedés, a járványból kifelé jövet

Az elmúlt 2 hónapot mindnyájan másképp éltük meg: volt, aki aggodalommal vegyes félelemmel tekintett az előttünk álló időszakra, amikor az elkezdődött (hisz fogalmunk sem volt, meddig is tart majd). S ez az aggódás nem csak a vírusnak volt köszönhető – a járvány súlyos “mellékhatása” a gazdaság térdre rogyása lett: sokan veszítették el munkahelyüket, a biztos kenyérkereseti lehetőséget …

Megint mások – velem együtt – egyfajta optimista várakozással, szinte kíváncsian viszonyultak e precedens nélküli helyzethez, amely az egész emberiséget érintette, megbénította, s kicsit tán közelebb is hozta egymáshoz. Ha valaha is azt gondoltad volna, hogy nem közös a sztorink és hogy csak azért, mert nem ismerjük egymást mondjuk személyesen, semmi közünk egymáshoz, a koronavírus járvány rávilágított: óóó, dehogynem!

 

1. Ébresztő!

Ebbe együtt kerültünk bele – csakis együtt, összefogással, a tanulságok leszűrésével és tudatosításával keveredhetünk ki belőle …

… s azzal, ha valamit nagyon másképp kezdünk el csinálni! Mert az egyértelműen kiderült, hogy az emberiség által működtetett gazdasági-társadalmi-politikai rendszerek ebben a formájukban a továbbiakban már nem fenntarthatók! A versengésre, felhalmozásra, a “győzzön a legerősebb/leggyorsabb/legügyesebb” darwini modelljére épülő, a természet kizsigerelésén alapuló gazdaság és társadalom modellje elavulttá vált – lejárt.  Új világ van születőben :)! Mert minden válság, minden káosz és széthullás valami új születésének, felemelkedésének ígéretét rejti. Csakúgy, mint a mostani …

Itt az ideje! S annak is, hogy ráébredjünk végre: vendégségben vagyunk ezen a Földön. Egyik legfontosabb feladatunk a bolygó ökoszisztémájának megőrzése, hogy úgy adhassuk tovább ezt a Földet a következő generációnak, hogy élhető legyen. Hát, ezzel nem álltunk túl jól. Ám a járvány idején a Föld – ebben a szusszanatnyi, 2 hónapos időtartamban, amíg békénhagytuk kicsit; amíg nem szennyeztük tele a légkörét, meg a vizeit – olyan csodás öngyógyító, regenerációs folyamatokat indított be, amelyek jogos reménykedésre adhatnak okot 😉 … a Föld csodálatos. És a rajta élő EMBEREK is azok – amennyiben megismerik önmagukat, ráébrednek, kik is ők valójában. S ha végre maguk mögött hagyjuk azokat a tudományos “mítoszokat”, amelyek eltorzítják érzékelésünket és világlátásunkat. S amik ide vezettek, ahová jutottunk. 

Hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül – és őszintén bízom benne, hogy tanultunk a történtekből! A világ eseményei egész egyszerűen nem folyhatnak tovább abban a mederben, ahol 2 hónappal ezelőtt megakadtak … mert ez azt jelentené, hogy nem tanultunk semmit! Márpedig én remélem, hogy ez nem így van 😉 …

 

2. A járvány időszaka az Ágipilatesnél

Személy szerint kimondottan örömmel töltött el jó néhány dolog az elmúlt hetekben: köztük, hogy újra együtt a Családunk! Hisz egyetemista Fiunk is hazaköltözött. Sokkal több minőségi időt tudtunk-tudunk tölteni egymással :)! A rohanás, kapkodás eltűnt – nem volt hova rohanni … a Gyerekek is sokkal kipihentebbekké-kiegyensúlyozottabbakká váltak. Bár azt nem állítom, hogy a virtuális oktatásra való átállás nem tartogatott kihívásokat! De szépen-lassan mindenhez adaptálódtunk 😉 …

Emellett nyugodt szemlélődéssel, sok-sok tanulással, befele figyeléssel, önreflexióval és munkával telt az elmúlt 2 hónapom. Menet közben levizsgáztam arctornából – így most már arctorna tréner is lettem ;)! És még mindig végzem Dr. Bruce Lipton-Gregg Braden és Lynne McTaggart 8-hetes, online kurzusát, “Technology, consciousness, evolution” címmel, amiben hihetetlen dolgokat tanulok ;)! Amiket természetesen osztok is Veletek -most épp a Tudatos Bombanő születik! programon belül.

Március közepétől két online programot is útjára indítottunk: a 21+3 napos Ágipilates-és Életflowt és a 10 hetes TUDATOS Bombanő születik! Programot, amelyekkel szerettem volna még inkább hozzájárulni az otthoni, rendszeres testmozgás és a tudatossági szint emelésének előmozdításához – s ehhez a szervezett keretek biztosításához. Mert együtt még ez is sokkal könnyebb ;)!

Ezekben a Programokban kb. 1 500 ember – lelkes, változni-fejlődni vágyó, klassz Nők/Hölgyek/Csajok/Lányok – tart velem! Igazán megtisztelő velük együtt haladni-fejlődni, KÖZÖSSÉGet alkotni … Köszönet érte, ha Te is köztünk vagy ;)!

 

3. Egy Virtuális világ térnyerése

A technológiához kötöttségünk  – amely eddig is nyilvánvaló volt – ha lehet, a járvány időtartama alatt még hangsúlyosabbá vált.

A helyzet adott volt: ha továbbra is meg akartam tartani az “élő” óráimat és a Peak Pilates edzőképzést, az internet erre is lehetőséget biztosított. Mindkettőt a Zoom segítségével folytattam – semmi fennakadtást nem jelentett. Sőt, még új lehetőséget is hozott: hisz pl. az edzőképzésbe Romániából is bekapcsolódtak online :)!

No, azt azért nem mondom, hogy nem volt kihívás így tanítani – de minden csak hozzáállás kérdése! Egészen jól belerázódtunk 😉 …

  

Virtuális Peak Pilates tanfolyam 😉 …

 

Ám az élő-élőt semmi nem pótolhatja – alig várom, hogy a héten újra találkozhassam a saját csoportjaimmal ;)! S az is lelkesedéssel tölt el, hogy a következő képzési modult már személyesen végezhetjük a Lányokkal az edzőképzőn is!

 

4. Karantén-Pilates videó: Miniszoknya Pilates Program

A karantén időtartama alatt minden csütörtökön 1-1 Pilates torna felvételt osztottam meg a YouTube-on, amelyek segítségével szintén rengetegen Pilateseztek velünk együtt :)! Örömmel tölt el, amikor adhatok … a karantén-Pilates csütörtökök maradnak, csak a név fog megváltozni ;)! De továbbra is tervezek exkluzív tartalmakat megosztani a YouTube-on – érdemes követned ott is az Ágipilates csatornát.
Itt a blogban most az egyik abszolút kedvencet, a Miniszoknya Pilates programot szeretném megosztani Veled ;)!

 

Használd gyakran és rendszeresen ;)! Kedves egészségedre!

S ha szívesen megosztanád velem, Te hogyan élted meg ezt a március közepétől május közepéig tartó, furcsa, ámde különleges időszakot, örömmel veszem ;)!

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor)

Szeretettel: Ági 

Még ezek is érdekelhetnek

Keresés

2 Responses

  1. Kedves Ági!

    Pár mondatban leírom a tapasztalataimat a karanténról.
    A fiam szakácsként épp egy hónapja dolgozott egy szállodában szakácsként. Nagyon örült, hogy felvették, úgy gondolta, ez egy olyan hely, ahol sokat tanulhat, jól keres, és bízott benne, hogy sokáig lesz biztos munkahelye. A szállodák és az éttermek még a kijárási tilalom kihirdetése előtt bezártak, mint próbaidős azonnal elküldték. Ősszel elköltözött egy 13. kerületi albérletbe a kollégáival, most az is veszélyben forgott, hogy fenn tudja tartani. A főbérlővel megállapodtak, lelakhatják a kauciót, és a következő hónapokban 30.000,- Ft-tal kevesebbet kell fizetniük. Azonban időközben az egyikük elköltözött, így kettőjük között oszlik meg az albérleti díj. Még nem dolgozott három éve, így csak álláskeresési járadékra jogosult, amit azóta sem kapott. Lehet, hogy hazaköltözik, pedig nagyon büszke volt, hogy önállósodhat.
    2. Az ikerlányaim most érettségiztek. Szerdán még úgy tudtuk marad minden a régiben, pénteken bezárták az iskolákat. Elkezdődött az online oktatás. Kicsit nehézkesen, de beindult. Le a kalappal a tanárok előtt, akik már nem tartoznak a fiatal generációhoz, mert viszonylag zökkenőmentes volt. Igaz, hiányoztak az online órák, főleg történelemből, de kezdtünk hozzászokni. Már április vége volt, és még mindig nem tudtuk lesz-e érettségi és ha lesz, mikor és hogyan. Minden nap néztük az Operatív Törzs tájékoztatását, de semmi. Jöttek a hírek, hogy más országokban lesz, nem lesz, de egy idő után rádöbbentünk, hogy ez nem érdekes. Figyeltük a fertőzöttek, a gyógyultak és a halálozottak számának alakulását, de semmi. Április közepén meg semmit nem tudtunk. Április 16-án megszületett a döntés, május 4-én lesz érettségi, de csak írásbeli. Szerettük volna, hogy legyen, de alkalmazkodni kellett. Következett az utolsó két hét hajrá. Volt olyan érettségi tantárgy, amiből nem fejezték még be az anyagot, nekiveselkedtünk. Ők most csak tanultak, tanultak…Izgalmas hét következett, leérettségiztünk, úgy néz ki, minden egész jól sikerült, felveszik őket az egyetemre.
    Közben én ugyanúgy jártam dolgozni, mert nem volt lehetőség otthoni munkavégzésre. Jöttek a hírek, de nem tudtunk semmit. Lesznek-e munkaátcsoportosítások, kényszerszabadságok,elbocsájtások…Minden bizonytalan volt, és még ma is az.
    A tanulást felfüggesztettem, nem fért bele a napirendbe.
    Mit jelentett a karantén? Először is megtudtuk, hogy kinek mi a fontos. Mindannyiunknak fontos az állandóság, de egyikünk hamarabb tudomásul vette, hogy van, amit nem tudunk befolyásolni, de arra is rájöttünk, hogy van akinek ez nehéz, és segíteni kell. Az egyik lányom és én nagyon nehezen viseltük a bezártságot, így esténként “jártunk egyet”. (panelban lakunk).
    Rájöttünk, mennyire fontos a mozgás. Mindhárman elkezdtünk rendszeresen mozogni. (ez nem azt jelenti, hogy le is fogytunk, mert sajnos egyre több lett a “bánat hamburger” a TV előtt.
    De egyszer minden véget ér. Leérettségiztünk, lassan vége a korlátozásoknak. Most a hogyan tovább időszak következik. Mi lesz nyáron, el tudunk-e menni nyaralni? Mi lesz a munkahelyen? Még sok-sok megválaszolatlan kérdés van.
    Amit biztos, hogy tanított a karantén, az a türelem és hogy el kell fogadni a megváltoztathatatlan.
    Hogy kellett-e már ez a fejre koppintás? Nem hiszem, de ha már jött, tanuljunk belőle:)

    Nagyon jó munkát kívánok és gratulálok ahhoz, amit csinálsz. Most kezdem a tornáidat, a lelkesedésed sok erőt ad.

    Szép napot kívánok,
    Erika

    1. Kedves Erika,

      Nagyon köszi, hogy megosztottad a tapasztalataid!
      Kívánok Nektek minden jót, Neked pedig jó tornát :)!

      Puszi: Ági

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük