Idén nyáron több ízben is volt alkalmunk a Családdal nyaralni. Legnagyobb örömömre, a két, immáron felnőttkorú gyermekünk társaságában! Nagyon értékelem azokat az időszakokat, amelyeket megoszthatunk velük … s azt is, hogy még van igényük arra, hogy velünk tartsanak.
A pihenést, teljes kikapcsolódást és feltöltődést pedig létfontosságúnak tartom. (nem volt ez mindig így) S azt tapasztalom, hogy sokan nem adják meg maguknak a saját maguk számára szükséges regenerálódási időt! Folyton elfoglaltak, szaladnak, pörögnek ezerrel … nem is értem, hova rohannak! Vajon mi űzi-hajtja őket előre? Megfelelési kényszer? Önbizalom hiány? A „nem vagyok elég” mentális csapdája? Volt idő, amikor számomra sem volt ismeretlen a lét ilyen megnyilvánulási formája. Ám ezt – hála az égnek – jó ideje magam mögött hagytam. Épp ezért megértem őket, DE … és ez itt egy NAGY „DE” következik.
Évek óta járok énektanárhoz, puszta hobbiból. Mert szeretem. És mert jót tesz a lelkemnek.
A jelenlegi énektanárnőm (is) vérprofi, s remek pedagógus. A jó múltkor küldött nekem egy videót, amelyben Cheryl Portert, az egyik legnevesebb amerikai vocal coach-ot lehet megfigyelni munka közben. Egy olasz lányt instruál, aki egy Whitney Houston számmal „küzd”. Nem azért küzd vele, mert ne lennének meg a magas hangjai … hanem azért, mert végig „tolja”. És totál elfárad bele, kb. mire a dal feléhez ér ….
Ekkor Cheryl mond neki valamit, ami engem mélyen elgondolkodtatott. Olyannyira, hogy napokig ezen gondolkodtam – s rájöttem valamire!
Azt mondja: ez a szám nem a technikáról szól. Hanem a stratégiáról. És a dinamikáról. Nem nyiffanthatod ki a dinamikát azzal, hogy folyton forte-forte-forte tolod. Mert ezzel, mire elérsz a lényeghez, kicsinálod magad – s naná, hogy dehogy élvezed közben! De a közönség sem. Mert nincs benne sok köszönet …
A zenében a dinamika fokozatossága gyönyörűen kifejezhető:
- pianissimo
- piano
- mezzoforte
- forte
- fortissimo
Mert a hangodnak szüksége van pihenésre! S ne hidd, hogy Whitney Houston ezt nem így csinálta! (az megint más kérdés, hogy az Ő piano-ja esetleg másvalaki forte-jével is felért ;))
Élmény figyelni, ahogy a leányzó – Cheryl értő kezei között – ráérez a dal dinamikájára, amely ettől összehasonlíthatatlanul érzékenyebbé, szebbé és élvezhetőbbé válik!
Felszabadító felismerés volt számomra, amikor megláttam az analógiát az Életre vonatkozóan. Hisz az Életet is így kellene élnünk, nem igaz?! Megőrizve ezt a fajta dinamikát. Hogy élvezni tudjuk. Hogy ne fáradjunk bele halálosan a 40-es éveinkre, s égjünk ki idő előtt!
Nem csak, hogy élhetsz, de élned is kell valamikor pianoban – ne adj Isten, pianissimoban! – mert ilyenkor is történik VALAMI! Töltődsz. Frissülsz. Épülsz. És tudd, hogy MEGENGEDHETED magadnak. Megérdemled. Semmi gond ezzel. (ha másképp érzed, tudd, hogy ezt a “program” akarja elhitetni veled!)
Nem vagy „haszontalan” azért, mert épp nem csinálsz „semmit”! A tested-lelked-elméd ilyenkor van az „integrációval” és a regenerálódással elfoglalva.
Miközben arra készít, hogy erőd és kreativitásod teljében tudj nekifutni a következő „fortissimo” időszakodnak! 😉
Úgyhogy én idén többször vonultam pianissimo-ra – s már most érzem, ez segített, hogy szépek legyenek az őszi forte-im 😉 …
Ennek szellemében kívánok Neked is piano-piano időszakot és pihenős, élvezetes nyarat! Amikor csak azzal foglalkozol, ami Téged tölt! Mert megérdemled. Ha ebbe a Pilates is belefér, hallelujjah … (azért bízom benne ;))
Itt pedig a Chery Porter videó – roppant tanulságos megnézni is:
https://www.youtube.com/watch?v=IM7O7emTISw
„Az emberek csak azt látják meg, aminek a látványára fel vannak készülve!” (Ralph Waldo Emerson) Sok puszi Neked: Ági
Ui.: Ha Te már bőven mered élni a piano-kat, küldj nekem egy -t, légy szíves!