Vajon min múlik, hogy valami „megérkezzen” Hozzád? Hogy bele tudd engedni magad a történésekbe, hogy azok át tudjanak „folyni” rajtad, miközben Te megőrzöd belőlük azt, ami a Tiéd kell, hogy legyen?
Biztosan múlik a nyitottságon. Hogy „beengeded-e” …
Aztán a lelki hangoltságon, s azon, megérett-e a helyzet (megértél-e Te magad). S hogy szinkronban vagy-e a történésekkel. Én most abban voltam – de még mennyire …! Így lehetett egy meghatározó, csodás élményben részem az elmúlt héten …
Június utolsó hetében ugyanis „beszippantott” az Everness Fesztivál!
Amelyen életemben eddig 1x jártam, vagy 7-8 évvel ezelőtt – előadóként. Egy Pilates óra erejéig. S akkor … finoman szólva sem „jött át” az egész! Túl „spirinek” éreztem. Ezért az órám után rögtön le is léptem.
Ne kérdezd, hogy most hogyan jutott eszembe, hogy – a fősulis Barátnőmet rábeszélve; mondjuk, nem kellett nagyon győzködnöm Őt 🙂 – egy egész hétre elvonuljunk a Balatonra „fesztiválozni” …
Egy azonban biztos: erre a rendezvényre most nagy szükségem volt! Egy ideje – rám egyébként nem jellemző módon – nem éreztem magam komfortosan a bőrömben.
Bár, így utólag visszanézve, van az a pont, ahol a lelked a „fájdalom” mentén üzen, hogy itt az ideje a változtatásnak, ad absurdum, az irányváltásnak! Többször is előfordult már velem ilyen az életem folyamán … így tudtam, hogy az egész „csak” átmeneti – no persze, amikor benne vagy, ez annyira nem vigasztal. Ám cselekvésre serkent! Úgyhogy, hallgattam az intuíciómra – és mentünk! 😊
S mennyire jól tettük …! Tudod, hogy éreztem magam? Otthon. Teljes mértékben. Olyan volt, mint amikor a partra vetett halat visszadobják a vízbe – a természetes közegébe. Lubickoltam benne! Határtalanul élveztem! Még akkor is, ha 40 fok volt … és mi egész nap csak mentünk-mentünk. És nem győztünk válogatni a jobbnál-jobb előadások, workshopok, kezelések, koncertek, énekes és mozgásos események között.
S azt kell Neked mondanom: az Everness – bőven több, mint „spiri” fesztivál! Az csak egy szeletkéje … volt itt szó bőven önismeretről, fejlődésről, trauma feloldásról, energiamunkáról, az iskolai zaklatás megfékezéséről, az önmagadként létezés „luxusáról”, gyulladáscsökkentő táplálkozásról, az ökológiai válság kezelésének módjairól … s ki tudja még, mi mindenről?! Hosszan sorolhatnám – mint ahogy most nem teszem, mert a lehetetlennel lenne egyenlő, hogy mindent megemlítsek … (magában az app-ban is elfáradt a kezem a sok görgetéstől – és még nem értem az előadók listájának a végére! 😀 Rendszeres élményünk volt a Barátnőmmel, hogy egy adott időpontra 5-6 dolgot is bejelöltünk, s a „melyik ujjamat harapjam meg?” alapon elmentünk oda, ami a legjobban hívott… )
Inkább arról mesélek, milyen hangulatban léteztünk ez alatt az 1 hét alatt végig.
Tudod, mi tűnt fel? Hogy rengeteg a kutya. Gazdival, pórázon, vagy csak úgy „simán”, kicsit elkóborolva. S amikor a pórázos kutyus „összefutott” egy szabadon kódorgó pajtival, barátságosan megszagolgatták egymást, csóváltak egy kis farkat – majd uzsgyi, már ott sem voltak … soha, egyetlen alkalommal nem láttam acsarkodást, vagy egymásnak ugró kutyusokat. Ugyanolyan barátságosak, higgadtak voltak mind, mint a gazdik 😊
Az állataink tükröznek bennünket – ezt biztosan Te is tudod. Az érzelmi klímánkat, a temperamentumunkat. Ez a „kutyás” megfigyelés is alátámasztotta mindazt, amit egyébként magamon is éreztem!
Ezen az eseményen a Résztvevők jól érzékelhetőn magasabb tudatszinten, jóval az „átlag” feletti érzelmi-energetikai szinten mozogtak, s ez az egész hangulaton átviláglott!
Kedvesség, empátia, humor, nyitottság (a mosdóhoz vezető sorban simán elbeszélgettem bárkivel, bármikor ;)), segítőkészség, érdeklődés jellemezte a létezést ebben az 1 hétben.
A jövő embere – a jelenben. Mert miért is ne lehetne így …? Nem jelent sokkal nagyobb örömet bármi, ha egymás felé forduló, őszinte figyelemmel, szeretetben teszed? (a kérdések „költőiek” … a választ add meg magadnak Te, ha szeretnéd)
Roppant üdítően hatott rám az is, hogy sok-sok kedves ismerőssel találkoztam! Méghozzá életem különböző területeiről … azt mondhatnám, hogy – a spiritualitás mellett – a fejlődés iránti igény és a tudatosság felé törekvés adta a Résztvevőknél a közös nevezőt.
És ismét megtapasztalhattam a Gondviselés, a Forrás támogatását! Szombaton, az utolsó esténken, kissé „elgyötörten” a fáradságtól, ám remek hangulatban, indultunk a Barátnőmmel a nagysátor felé, amikor … elhaladva egy kisebb sátor előtt, úgy éreztem, meg kell állnom.
A sátorban egy csi-kungos „srác” (nekem mindenki srác, aki nálam fiatalabb :D) beszélt, olyan izgalmasan és akkora elánnal, hogy teljesen odaszegezett. (egy pillanatra átfutott az agyamon: nna, ilyen a karizmatikus előadó!) Az energiáról, annak „keringetéséről”, a mentális szenvedés felszámolásáról, transzgenerációs traumák kitisztításáról … nekem ott és akkor rengeteget adott! Végtelenül hiteles, őszinte, önazonos előadás volt.
A végén oda is mentem hozzá – imádok visszajelzést adni; tudom, hogy minden előadó számára mennyire fontos ez … (még akkor is, ha nem látszik) hisz mindnyájan „emberből” vagyunk! Én erre az előadásra NEM akartam menni. Sőt … azt sem tudtam, hogy van ilyen! Ám a Gondviselés elintézte, hogy ott legyek! Azt is megkockáztatom: ez volt az egyik ok, amiért ott voltam a Fesztiválon … hogy ezt halljam!
Teljességgel feltöltődve, lelkesen érkeztem haza (kérdezd csak a Családtagjaimat :D! Nem győzték hallgatni az élményeimet …) Az Everness segített abban, hogy újra tudjak kapcsolódni önmagammal – és visszataláljak ahhoz, Aki igazából vagyok! Nem tudok elég hálás lenni ezért …! S az vagyok önmagamnak is – hogy hallgattam az intuíciómra … és mentem, amikor hívott.
Azóta számtalan felismeréssel lettem gazdagabb – olyan „fehér foltokra” látok rá a működésemben, amelyek eddig fel sem tűntek! Hiszem, hogy az egész Élet erről szól … hogy újabb-és-újabb, rejtett, tudattalan területeket fedjünk fel önmagunkban – egyre inkább megértve, kik is vagyunk valójában. Végtelenül izgalmas ez az egész utazás!
Azt is érzem-tudom: életem egy következő fejezetéhez érkezett! Alig várom, hogy „olvashassam” a sztorit tovább … S tudod, mivel ez lényem legmélyebb, legbensőbb rétegéből fakad (ez az Elhívásom), örömmel osztom meg az „utazásom” (megértésem, megtapasztalásaim) következő állomásait is Veled! Megtisztel, ha továbbra is velem tartasz …
Mert jön a folytatás, ez teljesen bizonyos 😉
Addig is, kívánok szép nyarat, jó pihenést-töltődést Neked!
Szeretettel: Ági
