Az íróasztalomnál ülök. Körülölel a Csend. Most különösen jól esik. Már gyerekként is szerettem visszatérni a szeptemberi, „rendes” kerékvágásba. Rendszerint addigra már igencsak untam a nyarat – mert jóból is megárt a sok 🙂 – és alig vártam, hogy újra mehessek iskolába, tanulhassak, a Barátaimmal lehessek. Ez azóta sem változott sokat … Hiába, no! A gyermekkoromban letöltött működési program életemnek ezen a területén roppant erőteljesen bevésődött 😉 – és én ezt élvezem! Így a hétvégén már ismét az iskolapadban ülök majd … hisz kezdődik az Integrál Akadémia 2. éve.
Vagyis nem csak a 2 Leánykánknak startol az iskolaév, hanem nekem is.
A kalandokkal teletűzdelt nyár szerteszét szóródó, kifelé ható, rendkívül intenzív, „megélős” energiái után jól esik egy kicsit lecsendesedni, befelé fordulni, fókuszálni. Átgondolni, mi minden történt a nyáron – s én mivé váltam általa.
Mi az, amit engedhetek, hadd menjen – mert már nem az enyém … mi az, amit beépítve viszek magammal; s vajon mi lesz, ami újdonságként bukkan fel az életemben és vonz magához. Mert imádom az Újdonságokat! Mindig kell belőlük …
Ebből a szempontból ez is egy izgalmas időszak, csak egy kicsit másképp 😉
Az egyik legnagyobb nyári élmény, amely végtelenül feltöltötte a lelkem – s szerintem minden Résztvevőjét is – az az augusztus eleji, „Találkozások önmagammal” Szupertábor volt. A hatvanadik táborunk! Ennek emlékét, tornáit, beszélgetéseit, táncait, mosolyait és könnyeit egyaránt – biztosan viszem magammal.
A 60. pedig – intuícióm sugallata szerint – egyben egy FORDULÓPONT is jelöl a táboraink „életében” (merthogy ezek a rendezvények valóban olyanok, mintha önálló életre kelnének)
S mivel ez az írás az Ágipilates 20 éves évfordulója alkalmából kicsit merengős, múltidézős, számvetős is egyben – szeretném felidézni, hogy is kezdődött 🙂
Hogy mi is lenne a jó szó rá?
Azt hiszem az, hogy organikusan. Amolyan, természetesen.
Szeretek kérdezni. És meghallgatni az Embereket. Meghallgatom a válaszaikat.
Mert fontosak nekem. Így történt ez a táborokkal is.
Hogy kezdődött, s miért?
Mert kértétek, hogy legyen! Az Ágipilatesnél – minden így kezdődött.
Kértétek, hogy legyen Pilates DVD. Hát lett.
Legyenek táborok. Hát lett.
Legyen edzőképzés. Az is lett 😉
Legyen a fejlődést, az önismereti elmélyülést lehetővé tevő Tudatos Élet Akadémia Nőknek – van.
Szerintem az Emberek mindent elmondanak, amire csak vágynak. Csak legyen, aki megkérdezi őket – s figyel a válaszaikra.
Így kezdtük anno, kicsit bizonytalanul – hisz előtte sosem csináltam még ilyet -, kísérleti jelleggel, 2007-ben az Ágipilates táborokat, az 1-hetes dömösivel.
Akkoriban ilyen nem létezett. A miénk volt az első – ma már sok-sok elvonulást szerveznek, ami klassz! Örülök neki, mert lehet választani. Abban is hiszek, hogy „minden zsák megtalálja a foltját”. Mivel nincs 2 egyforma ember, ezért 2 egyforma tábor sincs. Akinek a mi Energiánkra van szüksége, velünk – velem, s az Ágipilates szuper Közösségével – rezonál, az hozzánk fog jönni 😉
Akinek a máséra, az hozzá. S ez így teljesen rendben. (nem hiszek a „versenyben”! „Beteg” egy koncepció, amelynek melegágyát a darwini evolúcióelméket adja – ami szintén hagy „némi” kívánnivalót maga után, de ebbe most nem mennék bele, mert kissé elvinne a tárgytól … majd talán egy másik alkalommal)
S hogy hogy értünk el 20 év alatt a hatvanadikhoz?! (szokták kérdezni, hogyhogy ennyi? Nem is nézek ki olyan öregnek … :D)
Úgy, hogy a kezdet kezdetén 4 tábort szerveztünk évente.
Volt 1-hetes, Szupertábor, Nyárbúcsúztató, Őszköszöntő.
Majd 2011-ben megszületett a 3. gyermekünk, Nati. Aki pont „beleszületett” az egyik nyári tábor időpontjába. Így maradt három.
Az 1-hetesnek 2 évvel ezelőtt mondtunk búcsút végleg, mert már nem éreztem, hogy az enyém. Csak akkor tudok valamit csinálni, ha azzal teljes szívből tudok azonosulni.
Az 1-hetesbe – nagyon őszinte leszek – belefáradtam
Így viszont a Szupertáborba és az Őszköszöntőbe – amik a szívem csücskei – tesszük minden energiánkat, szeretetünket. Nem csak én – az egész Csapatunk. Hilda – a világ legsegítőkészebb informatikusa és grafikusa; Kata – aki asszisztensem és jobbkezem; és persze, az egész Családom. A Lányaim szinte a táborokban nőttek fel – minden Szupertáborban ott voltak-vannak. És imádják! (az Őszköszöntő idején, ugye, már megy az iskola …) A Fiam, Peti, pedig az Édesapjával hosszú éveken keresztül vitte a táborosokat a jobbnál-jobb túrákra – kimeríthetetlen sztoritárával és humorával szórakoztatva Őket.
Még Édesapám is benne a „buliban” – a táborok órarendjei, képeslapjai, oklevelei, színes-szagos anyagai mind-mind az Ő keze, illetve nyomtatója, alól kerülnek ki.
S mivel az ember folyamatosan változik – így soha nem volt és nem is lesz két egyforma táborunk! A témák és a programok is dinamikusan változnak – minden évben azt hozom, ami épp a legjobban foglalkoztat; ahol tartok épp a saját utamon.
Így tartom autentikusnak – az önazonosság (többek között) az egyik legfontosabb, amit adhatok …
„Találkozások önmagammal”, „Kirobbanó életöröm”, „A folyó tudja …”, „Érezd az életet!”, „Tükröm, tükröm …” – néhány, az elmúlt évek Szupertáborainak témái közül.
Ez az idei – nagyon mélyre ment. Kijöttünk a fejből és sok-sok testmunkát végeztünk – mert a változás csak egy bizonyos szintig tud fejben haladni. A sejtszinten eltárolt, minket szabotáló, de legalább is hátráltató, akár évtizedek óta eltárolt és magunkban hordozott energiák kioldása csakis mozgásos, testtel végzett munkával lehetséges … mint ahogy ez a táborban is történt.
A zárókörben alig akartunk felállni, annyira nem akaródzott hazamenni!
S hogy miért mondom: fordulóponthoz érkeztünk az Ágipilates táborok történetében? Ez 2 fő okra vezethető vissza.
A 60 – önmagában is egy nagyon jelentős, tiszteletreméltó szám.
Ebből a 16.-ra került sor a Rosinante Hotelben*** – amely a kedvenc helyünk, az éves Szupertáborok állandó helyszíne. Vagyis 2011-ben, az akkor 6 hetes Natival érkeztünk ide először.
Anikó, a Rosinante marketingese, aki azóta is fogad minket minden évben, a akinek neve fogalommá vált minden kedves Vendégünk számára. Anikóval – idén találkoztunk utoljára.
20 év után elhagyja a Rosinantét. S bár mi jövőre is jövünk, egyelőre el sem tudom képzelni, milyen lesz nélküle!
Számomra és – azt hiszem, bátran mondhatom, hogy – az összes Táboros Vendégünk számára is, Ő egy állandó „bútordarab”, akit imádunk! És mindent köszönünk Neki!
Rettentően fog hiányozni.
De hát … az Élet megy tovább. S a legjobb, amit tehetünk, hogy a hullámok hátára fekve együtt áramlunk vele. Néha máshová visz, mint amit gondoltál – de ha bízol benne, az Élet tudja, hová akar eljuttatni … s minél többször próbálod ki, rá hagyatkozva, annál jobban érzed majd: nyugodtan megbízhatsz benne!
S hogy mi a másik ok?
Jó ideje dédelgettem már magamban egy külföldi tábor gondolatát.
Beérett. Persze, kérdeztem.
S a Törzstáborosok válaszoltak – méghozzá lelkesen: naná, hogy menjünk!
Hogy hová? És mikor? Azt a következő levelemben írom … Készülj! 😉
Addig viszont, ha táborozni vágysz velünk – mert szívesen kipróbálnád a „tisztes” korba lépő Ágipilates táborok soron következőjét, az idei Őszköszöntő táborunkban várunk sok szeretettel, Bölcskén, a Szent András Kastélyban, október 6-9. között.
Még néhány szabad hely gazdára vár.
A táborok evolúciójának története dióhéjban – ennyi.
Az a rengeteg élmény, találkozás, kapcsolódás, beszélgetés, amiben részünk volt az elmúlt 20 évben; a sok-sok barátság, amely köttetett; a megszámlálhatatlan mennyiségű Pilates, BodyArt, jóga, Groove, PortDeBras, gerinc és ki tudja még, milyen típusú óra; a jobbnál-jobb meghívott előadók és amit hoztak magukkal nekünk
Kívánok Neked kiegyensúlyozott, elcsendesedős, rendrakós őszkezdést!
Élvezd a napsütést és a szép időt – még egy ideig biztosan kitart. 🙂
Sok szeretettel: Ági
