Repülőrajt Nap – és az én utam :) …

Tavaly november elején ötlött eszembe. És szó szerint így történt: hogy 1x csak ott volt az ötlet, derült égből a villámcsapásként. Vagy ezt hívják intuíciónak :)? Néhány éve bevezettük a Férjemmel a saját, személyes évünk megtervezését – és az előző lezárását. Mindig ámulattal nézem vissza az előző évi évlezáró-és következő évi tervező füzetem és konstatálom, mennyi minden megvalósult a leírtakból! Mert a szó elszáll, az írás megmarad – feketén-fehéren látom, mi mellett köteleződtem el, s abból mennyit váltottam valóra 🙂 … Úgy döntöttem, idén ezt az élményt Veletek is megosztom …

A Repülőrajt 2020. Évtervező-és Inspirációs Nap története …

Tavaly január elején a Jövőre fiatalabb! Program résztvevőivel évindító vacsit tartottunk, ahol megünnepeltük saját magunkat :)! Azt, hogy ki mióta végzi már a Program etapjait velünk – és milyen szuper eredményeket ért el! Mert tudnunk kell néha megállni, visszatekinteni és egy kis összefoglalót tartani: honnan hová jutottunk. S bizony ünnepelni is … valamiért ez nem annyira szokott menni …

Idén, év vége felé, amikor újra az évindító vacsi ötletét és potenciális helyszín-lehetőségeit forgattam a fejemben, kipattant az isteni szikra! Mi lenne, ha nem csak vacsiznánk, beszélgetnénk, ünnepelnénk, hanem megosztanám Veletek mindazt, amit a tervezés kapcsán megtanultam és saját tapasztalatból megszereztem?! Ráadásul 2019. – a számomra nagyon nehéz 2018. után, amikor elveszítettem az Édesanyámat – egy bíztató, magamra találó év volt, amikor azt éreztem, egyre jobban kezdek visszatérni a középpontomba … s ami a legizgalmasabb: ez a középpont már nem ott van, ahol régen! Rengeteget változtam. Egy ilyen trauma, amit átéltem 2018. január 20. és 30. között, mindig megállásra készteti az embert! Ahol sok kérdést feltesz magának – nem is felteszed, inkább ez a sok kérdés szinte magától hullik rád és “beletolakszik” az arcodba. Egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni őket!

Jól éled az életed? Ha ez csak ennyi – értsd: tényleg bármely pillanatban véget érhet! mint ahogy meg is történt a szemem előtt … – jó helyen vannak a hangsúlyok??? Mi ennek az egésznek a célja? Értelme? Lényege? Mi a Te feladatod, szereped, küldetésed az ÉLET nevű játékban? Hogyan csempészheted be az örömöt a mindennapjaidba ahelyett, hogy folyton valamire várnál, vagy egy jövőbeni eseménytől tennéd függővé azt? HOGYAN LEHET JÓL ÉLNI?!

Rengeteget törtem a fejem ezeken a kérdéseken. És elkezdtem keresni. Szenvedélyesen. Az IGAZSÁGOT. Mindig is hittem benne – tudtam, hogy létezik. Az a fajta mély bölcsesség, a Forrásból táplálkozó, az Életet tisztelő és minden körülmények között igenlő tudás, amelyet az ősi kultúrák emberei magukénak mondhattak, s amelyet egy tibeti szerzetes, vagy egy indián sámán a mai napig megoszt Veled – ha megkérdezed. Csak épp nem túl sokan firtatják e kérdéseket náluk … Azokat, amelyekre a válaszok a hétköznapi élet felszínességén, néha “őrületén” túl találhatók. Kinek van ideje ilyesmikkel foglalkozni?! Legalább is sokan így gondolják. Aztán történik valami, ami olyan, mintha egy betonfalnak ütköznél, 200 km/óra sebességgel. Túléled, mert szerencséd van. De az életed már sosem lesz olyan, mint előtte.
Hisz Te sem vagy már – NEM LEHETSZ AZ – ugyanaz az ember, aki előtte voltál! Tanulnivalód van.

Az elmúlt 2 évben tanultam. Kerestem az IGAZSÁGOT. És azokat az embereket, akik segítségével közelebb kerülhetek hozzá. Tudod, mondják, hogy ha Te elindulsz valami felé, az a valami is elindul feléd :). S ez így van! Én ezt a tavalyi évemben megtapasztaltam! Csodálatos tanítókkal, fantasztikus EMBEREKKEL keresztezték az útjaink egymást! Tanulhattam élőben Dr. Bruce Liptontól, Gregg Bradentől – akik az élet és a világ Nagy Kérdéseire keresik a választ és csodás dolgokat osztanak meg az Emberiség arra fogékony felével. Találkozhattam Bob Proctorral, akit évek óta személyes mentoromnak tekintettem – ám érdekes módon, e találkozó után éreztem úgy, innentől elválnak az útjaink. Legmélyebb hálám és szeretetem felé mindazért, amit az utam során Tőle kaptam …

Úgy éreztem, annyi változás, annyi új tudás, annyi átadásra váró, új történet van bennem, hogy majd szétfeszít! S ugyan kivel mással osztanám meg, ha nem Veled (Veletek),  akik sok éve velem vagytok, olvastok? Akik megtiszteltek a bizalmatokkal? Emlékszem, épp Esztergomban vásároltam, amint a kocsim felé tartva már kaptam is elő a telefonom és hívtam Anikót a Rosinantében (a nyári Szupertáboraink kedvenc helyszínén): “Van helyetek január elején?” “Naná, hogy gyertek! Mindig nagy szeretettel látunk Benneteket!” – jött a válasz :).

Kell ez nekem …?! 

Azért ezen elgondolkodtam. Miért helyezem magam olyan helyzetekbe gyakorta, ami “kicsit kényelmetlen”? Miért nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen és azzal foglalkozni, ami a fő “profilom”: hogy Pilates edző legyek? Maga ez a kérdés és a rajta való filózgatás is nagyban mélyítette az önismeretem, ami sosem árt 🙂 …

• először is, annak idején, amikor az egyik esztergomi Vendégem Férje azt hitte, hogy Pilates Áginak hívnak (vagyis hogy a Pilates a vezetéknevem!), kicsit kiakadtam! Nem “csak” Pilates vagyok – zakatolt bennem. Sőt! Rengeteg dolog érdekel, imádok különféle témákban elmélyedni – hogy a hivatásom Pilates edző, nem jelenti azt, hogy mással nem foglalkozom, vagy hogy ne lennének meglátásaim, véleményem a világ egyéb dolgaival kapcsolatban. A korlátozó, restriktív szemlélettől és attól, ha skatulyába akarnak zárni, már kisiskolás koromban is berzenkedtem!
• másrészt, rájöttem, hogy én ezt AKAROM! Mi több, kimondottan élvezem :)! Amikor eltervezek, kitalálok valamit, ami még “nincs meg”, ami bőven komfortzónán túlmutat, amiért dolgoznom szükséges – amibe bele tudok nőni. Mert EZT hívják fejlődésnek. Ilyenkor érzem azt, hogy élek ;)! Hogy megéri. Hogy ezért vagyok itt. Hogy felfedezzem a világot és még mélyebbre ássak önmagamban (amúgy, érdekes mód, a kettő – legalább is számomra – szoros összefüggést mutat: minél jobban értem magam, annál komfortosabban vagyok a világban is és kicsit jobban értem annak összefüggéseit …)
• úgy éreztem, felelősségem van. Sokan olvastok-követtek: egyszerűen nem tehetem meg, hogy mindazt, amit átéltem, megtapasztaltam, megtanultam, felfedeztem – s ami nekem ennyit segített – azt visszatartsam! Azért kaptam, hogy megosszam! Ha ettől akár csak 1, vagy 2 embernek könnyebbé, érthetőbbé, élhetőbbé válik az élete – már megérte! 
• mert végső soron – azt hiszem – azért vagyunk itt egymásnak, hogy támogassuk, segítsük egymást ebben a NAGY JÁTÉKban, amit ÉLETnek hívnak ;)!

Így született meg a “Repülőrajt 2020” Évtervező-és inspirációs nap tematikája és anyaga.

Coaching – köszönöm a bizalmat 🙂 …

Egy ideje nagyon foglalkoztat valami! Szinte magam is “megijedtem” kicsit, amikor ráeszméltem. Hogy engem egy ideje jobban foglalkoztat a “mély”, mint a “felszín”. Értsd: azok a mentális és lelki folyamatok, amelyek – mint jéghegynél a víz alatti rész – láthatatlanok. Pontosabban, a lenyomatuk igenis látható – az ember életében, vagy akár a testén. Hisz a test nem tehet mást, mint leképezi, manifesztálja mindazokat a lelki-és mentális folyamatokat, amelyek a mélyben zajlanak. (azért persze a bőrömből kibújni nem tudok – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a napot reggel fél 8-kor Pilatesszel kezdtük :D!)

S nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy nekem most ezzel van dolgom – a saját utam során megszerzett tapasztalataim vektora is ebbe az irányba mutat. Nem mondom, hogy először nem “rémültem meg” kicsit ( az elmém mintázata azt súgta: Te Pilates edző vagy! Maradjon a suszter a kaptafájánál!) – de aztán úgy voltam vele: ha a szívemre hallgatok, abból rossz nem sülhet ki :)! És megadtam magamnak az engedélyt. Arra is, hogy érezhetek így, s hogy ez minden bizonnyal nem véletlenül van így! És arra is, hogy ezt elmeséljem Neked: hisz csak úgy maradhatok hiteles, ha arról írok/beszélek, ami a legjobban érdekel – ahol éppen tartok.

Másrészt arra jutottam, hogy a jó edzőnek – akit angolul Coach-nak hívnak, ugye, ismerős ez a szó, hisz magyarban is rengeteget használják manapság, mint egy szakma képviselőjének nevét – kutya kötelessége ott segíteni a Tanítványának, ahol a szűk keresztmetszetet érzékeli. S ez nem feltétlenül a fizikai edzésekkel, az edzéstervvel kapcsolatos, sőt! 

Lehet ez egy korlátozó hiedelem, alacsony önértékelésből, önbizalomhiányból fakadó mentális program, vagy valamilyen lelki folyamatból fakadó hiányosság. Amin ha sikerül túljutni, a fizikai teljesítmény és szárnyalni kezd. 
Pilates edzőként gyakorta érzem magam így, amikor a Vendégeimmel dolgozom – hogy a túlsúly, a derékfájás nem az IGAZI ok! Persze, ott van, megjelenik testi szinten, de ez csak a “jéghegy csúcsa”. Feloldani pedig csak akkor fogjuk tudni, ha alámerülünk, a tenger mélyére … s hogy ott micsoda igazgyöngyök rejlenek! Persze, felhozni elég melós … de megéri!

S ahogy csökken a lelki teher – mert nő a tudatosság és megértés. – úgy kezd javulni a helyzet fizikai szinten is, s jutunk el olyan gyakorlatokig, amikre előtte gondolni sem mertünk.

És akkor csak elérkezünk a Repülőrajt 2020. naphoz is ;)! Fontosnak tartottam, hogy értsd: hogyan jutottam el lelkiekben idáig és miért léptem át egy más, új szerepkörbe – amit hihetetlenül élveztem! Köszönet Nektek érte!

A NAP

Eleve érdekesen indult. A munkafüzet, amit megalkottam rá – s amelynek alkotási folyamata olyan gyermeki izgalommal és lelkesedéssel töltött el, amelyet régen éreztem -, már a nyomdában önálló életet kezdett élni, s olyan mély beszélgetések elindítója lett, amelyek engem is megleptek! Azóta pedig jó néhányan meg szerették volna vásárolni – de sajnos, azt kellett nekik mondanom: ez a füzet nem eladó! Önmagában, anélkül a tartalom nélkül, amit személyesen adtam át, semmit nem ér.

A helyszínen, a Rosinante Hotelben – akik ismét méltó Vendéglátói voltak egy Ágipilates rendezvénynek –  pedig szuper Társaság gyűlt össze! Hiszem, hogy pont azok voltak jelen, akiknek ott volt a helyük ezen a januári szombaton! S azt is, hogy nekünk dolgunk volt egymással ott és akkor … Őszinte megnyilatkozások, sok-sok beszélgetés, mély érzelmek … ezekben mind-mind részünk volt. Őszintén bízom benne, hogy – ha Te köztünk voltál – elvittél Magaddal olyat az elhangzottak közül, ami kicsit talán közelebb vitt saját magadhoz, amitől jobban megértettél 1-2 dolgot az életedben. S leginkább: hogy a tanítások alapján sikerült egy olyan évet megtervezned Magadnak 2020-ra, amilyenre vágysz! S hogy majd jövő ilyenkor, amikor újra találkozunk, ugyanazzal a döbbenettel és hitetlenkedéssel nézed vissza a füzeted, mint anno én először, amikor szembesültem a leírt szó erejével ;)!

Kiscsoportos gondolat megosztás …	Egy kis frissítő a sok ülés közepette 😉

Mert hogy jövőre is találkozunk a “Repülőrajt” napon, ahhoz kétség sem férhet! Bízom benne, hogy újra – vagy ha Te nem voltál közöttünk, akkor először, de közel sem utoljára – velünk leszel ;)! A most Résztvevők mindegyikének, egyen-egyenként is szeretném megköszönni a bizalmat, amit egy, a Pilatestől teljesen eltérő szerepben történő megnyilvánulásra szavaztak nekem! Minden egyes percét élveztem! Hálás vagyok Nektek – hisz Általatok én is átléphettem a komfortzónámat ismét :)! Márpedig – mint tudjuk – a fejlődés csakis azon túl van 😉 …

Mert így támogatjuk, inspiráljuk mi egymást ebben a NAGY JÁTÉKban, amit ÉLETnek hívnak :)!

Szeretettel: Ági