Egy nagyon bölcs mondás szerint: “Nem az számít, mennyi év van életedben, hanem az, hogy mennyi élet van éveidben.” Azt gondolom – nem is, biztos vagyok benne – hogy azok a “bátor önként jelentkező”, akik az idei, augusztusi Ágipilates Szuperhétvégére beneveztek, ebben a 3 napban több élményt éltek át, mint sokan több hónap alatt. Hogy bátorság kell hozzá, hogy “csak úgy” felkerekedj és csapot-papot – és még férjet és gyereket is! – magad mögött hagyva eljöjj egy ismeretlen helyre, csupa idegen – de azért mégsem idegen – ember közé??? Persze, hogy kell! Ám a legnagyszerűbb dolgok pont ad hoc szoktak születni, nem igaz? A sok-sok összekovácsoló kalandnak köszönhetően a 3. nap végére pedig így lett a 30 “bátor önkéntes idegenből” egy igazi, összetartó CSAPAT – az idei SZUPERHÉTVÉGE hősei :)! S hogy mi mindenen mentünk keresztül így együtt ebben a 3 napban? Csodálkozni fogsz …
Az augusztusi volt a 23. Ágipilates tábor. Nem kevés – lassan “ezüstlakodalomnyi” és tapasztalatnak sem semmi :)! Mégis bátran állíthatom, hogy ez volt életem legintenzívebb táborélménye: fizikailag is és lelki feldolgozni való terén is. Mivel idén én is a helyszínen aludtam, minden programot végigcsináltam/küzdöttem a Lányokkal, együtt rezegtem a Csapattal. Voltak kemény pillanatok és felemelők … Voltak nehezebb tornák és könnyebbek … Volt, amikor együtt nevettünk és bizony olyan is, amikor együtt könnyeztünk. Pont ezért lett CSAPAT belőlünk a végére.
S mivel Pilates edzőként azt is tudom, hogy egy jó kép (imidzs) a tanításban néha többet ér ezer szónál, ebben a beszámolóban is a képekre szeretném a hangsúlyt helyezni. A hangulatot semmi sem adhatja jobban vissza, mint ezek a fotók. Azért persze azt is leírom, mikor, hol és mi történt, hogy Te is átélhesd – vagy ha ott voltál velünk, újra felidézhesd – az idei Ágipilates Szuperhétvége feledhetetlen pillanatait :)!
Mindjárt az érkezés napján jó sok gondolkodni valót kaptunk 2 nagyszerű, meghívott előadónktól, Dr. Aranyos-Papp Csilla pszichiáter-kineziológustól és Hoppál Bori testtudat-oktatótól. Csillával egy nagyon izgi, interaktív önfelfedező beszélgetésen vettünk részt, ahol egy kézitükör és egy fiatalkori fotó segítségével megvizsgálgatva arcunkat és annak változásait, mindenki elgondolkodhatott rajta, hogy “Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, mit rajzolt rám, ahogy eddig éltem?” Igazán tanulságos és a jövőre nézve iránymutató beszélgetésben lehetett részünk …
Bori előadása a nőiségről és női mivoltunk megéléséről pedig egyenesen megrázó volt. Az a kendőzetlen őszinteség, ahogy Ő beszél néha tabunak kikiáltott női dolgokról, ahogy felhívta a figyelmünket a média torzító képvilágára (lásd női mellek, női alakok a médiában) és ennek a Nők – különösen a kislányok – lelki fejlődését károsító hatására, igazán szemfelnyitó. Az a kategória, amit MINDEN NŐNEK HALLANI KELL! És igen, a kislányoknak is. Az én 11 éves Virágom is ott ült mellettem és nem tagadom, lehet, hogy néha “sok” volt neki, amit látott-hallott, de azt az agya úgyis kiszelektálta, viszont az előadás nyomán felszabaduló női energiára, Bori pozitív üzenetére, hogy “Nőnek lenni JÓ!” biztosan emlékszik. S szerintem, ha eljön az ideje, mert épp olyan helyzetbe kerül, a többi is elő fog jönni … Azt hiszem, Hoppál Bori előadása minden résztvevő számára élményszámba ment – s elindította bennünk a változást ott, ahol arra a legnagyobb szükségünk van …
S hogy ne csak a lelkünk kapja az impulzusokat, hanem a testünk is, egy “A leggyakoribb Pilates testhelyzetek” beállító workshopot is végigcsináltunk, hogy élesben, a torna során mindenki tudja, mit hová kell majd “tennie” magán 🙂 …
Szombaton a “Kihívások napja” várt ránk és tényleg (bár ezt akkor még nem tudtuk :))! A reggeli PortDeBras és Pilates órák után már jött is a busz értünk a Rosinantéba és kezdetét vették a kalandok …
Visegrádon várt reánk a Canopy pálya, ahol – a létszámra való tekintettel – 3 csoportban csúszhattunk csak le, mert max. 10 fő fért 1 csapatba. Csini kis cuccba öltöztettek minket és megkaptuk az alapos elméleti kiképzést is, de amikor az első pályaszakasz előtt álltunk, azért páran a komfortzónájukat bőven átlépve lebegtek be a nagy semmibe – de belebegtek!!! S tudod, hogy ez mekkora nagy szó!!! Hát ezért jöttek! Hogy valami olyat tegyenek, amit maguktól soha nem tennének. Ez volt az első – ám a nap folyamán nem egyetlen 🙂 – teljesítmény, ahol baromi büszke voltam Rátok, Csajok :)!!!
Amikor leértünk a Duna partra, hogy sárkányhajóra szálljunk – mindjárt kettőre – még nem sejtettük, hogy ez lesz a tábor igazi emberpróbáló, mégis talán legnagyobb és legfelejthetetlenebb kalandja! Ahogy utólag gondolkodtam rajta, azért egy dologban biztos vagyok: ha beszállás előtt közlöm a Lányokkal, hogy “Most pedig 23 (!) km-t fogsz evezni Visegrádtól Szigetmonostorig.” be nem ül nekem senki 🙂 … Még jó, hogy én sem tudtam róla (ezt a programot előzetesen én sem tudtam kipróbálni, mert egy sárkányhajóba azért kell néhány ember :))! Az elején “vérre menő”, lelkes verseny alakult ki a 2 hajó legénysége között, olyannyira, hogy Miklós, a Dunai Sárkányok hajóskapitánya nem győzte felhívni a figyelmet, hogy nem ártana néha körül is nézni, mert végül is a Dunakanyarban vagyunk és a Visegrádi Vár alatt hasítunk el épp 🙂 …
Majd következett egy kis pihenő a dunabogdányi homokos strandon. Itt ismét hajóra szálltunk és csak húztuk … meg húztuk … és még mindig húztuk. De hol a vége? Nóra, a mi hajónk kapitányának válasza nem volt túlzottan szívderítő (“Mikor érünk oda?” Inkább nem mondom meg.” :)) … Semmi gond; nálunk a másik Nóra dobosként csak verte-és-verte a tamtamot, lelkesítette a legénységet, tolta az energiát (Nórikám, ha olvasod, ezért örök hálám :)!) – magunkat is motiválva – “segíts magadon, az Isten is megsegít” szellemében – énekeltük hol a “János bácsi a csatában”-t, hol a “Már minálunk, babám”-ot, amelyek ritmusára igen jól illeszkedett az evező húzása … Negyed négykor szálltunk vízre; 7-fél 8 körül már kezdtek mutatkozni nem csak a fizikai, de a lelki-mentális fáradság jelei is és minden erőnkre és motivációs képességünkre szükségünk volt, hogy a célig húzzuk. De csak kikötöttünk, s mint minden erőpróba, ez is a végéhez ért :)! Másnapra a viszontagságok kicsit a feledés homályába merültek. Ami megmaradt, az a teljesítményünk feletti jogos és határtalan büszkeség, no és persze némi izomláz (kinél enyhébb, kinél durvább formában …). Itt és most elárulhatom Nektek, hogy a Dunai Sárkányok 2 hajóskapitánya, Miklós és Nóra is kalapot emelt a teljesítményünk előtt, mert 23 km nem kevés – főleg így elsőre!
Egy kis esti regenerálódást és némi – igazán lelkiismeret-furdalás mentes – kalória bevitelt követően még az esti görög táncház előttünk állt! És tudtam, hogy összeszedjük magunkat rá :)! Persze, ebben nagy szerepe volt Sarantis Mantzourakis buzuki művésznek is és Elvirának, az “előtáncolónak” is, akik igazi görög hangulatot varázsoltak körénk. Ha becsuktuk a szemünket, majdnem Görögország feelingje volt az estnek 🙂 …
Másnap reggel pedig frissen és újult erővel vághattunk neki a wellness maratonnak, amelyben Ernő taicsi, Dittó jóga, Erika/Ági Pilates és Erika sajgó izmainkat kényeztető BodyArt Stretch órája várta a lelkes táborozókat.
A délután pedig testet-lelket pihentetően telt – végül is az “Elcsendesedés napja” volt a vasárnap. Érkezett hozzánk Kutasi Tünde a tibeti hangtálakkal, amelyek rezgése feloldja a testi blokkokat, lelki görcsöket. Van, aki rögtön otthon érezte magát a hangtálak varázslatos világában … a “párterápia” pedig igen jól esett mindenkinek.
Este Bozóki Mara, a Miskolci Színház jelmeztervezője jött hozzánk vendégségbe és engedett bepillantást a színházi alkotófolyamatok kulisszatitkaiba – igen érdekes beszélgetésben vehettünk részt ismét :)!
Hétfőn reggel egy búcsú Pilates órával zártuk a tábort és remélem, a Szuperhétvége hősei innen hazavitték magukkal az Erőközpontjukat, amit azóta sem “hagytak el” :)! Mert ha van közeped, mindig tudod, mihez kell visszatérned!
Lányok, nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok! Igazi élmény volt – remélem, majd még az Unokádnak is büszkén meséled, hogy a “Mama bizony 23 km-t húzott le a Dunán sárkányhajóval!” Mert tudod, igazán csak az számít, mennyi élet volt az éveidben …
Ha vágynál Te is néhány hasonló kalandra, idén már csak egy táborunkban, az október 3-6. között megrendezésre kerülő Őszköszöntőn tehetsz szert rá …
