Minden tábor után nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok, mit érzek. Olyan mintha haza érkeznék, vagy egy régi baráti társaságba. Jó látni, hogy az eleinte bátortalan nők egyre jobban tornáznak, feloldódnak. Már sokadszor voltam táborba, mindig megerősítést kapok. Elégedetten nézek a tükörbe. Tornázok, élek. Köszönöm ismét és ismét Ági és Erika !
Könnyűléptű boszorkányok micro-sabbaticalja – avagy dióhéjban a Szupertáborról
2025-08-18
Minden csoda 3 napig tart … vagy mégsem? Múlt szerdán lett vége, de még mindig a hatása alatt vagyok … és azt hiszem, ez egy
