Minden tábor után nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok, mit érzek. Olyan mintha haza érkeznék, vagy egy régi baráti társaságba. Jó látni, hogy az eleinte bátortalan nők egyre jobban tornáznak, feloldódnak. Már sokadszor voltam táborba, mindig megerősítést kapok. Elégedetten nézek a tükörbe. Tornázok, élek. Köszönöm ismét és ismét Ági és Erika !

Fascia-históriák 2. – avagy, hogyan eddz fasciára?
Sokat-sokat írtam és beszéltem már róla, de úgy tűnik, nem lehet eleget … 🙂 Mai cikkünk fókusza, hogy milyen mozdulatokat is szeret a kötőszöveted, hogyan