Minden tábor után nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok, mit érzek. Olyan mintha haza érkeznék, vagy egy régi baráti társaságba. Jó látni, hogy az eleinte bátortalan nők egyre jobban tornáznak, feloldódnak. Már sokadszor voltam táborba, mindig megerősítést kapok. Elégedetten nézek a tükörbe. Tornázok, élek. Köszönöm ismét és ismét Ági és Erika !
Kendőzetlenül, a menopauzáról 3.: így egyél, a hormonális egyensúlyért
2026-03-27
Jó ideje meg akartam már írni Neked ezt a cikket – de valahogy most érett meg bennem a mondanivaló úgy, hogy formába is kéredzkedett …Köszönöm
