Hogyan vedd rá magad a rendszeres testmozgásra?

Az bizony nem is oly’ egyszerű néha, ugye? Talán Te is ismered a lelkiismeret-furdalás érzését, amit pénteken – a hét során mozgás nélkül eltelt napok emlékével együtt – megpróbálsz jó mélyre temetni magadban, mondván, majd jövő héttől … Elméletben Te is tudod, hogy mozogni kéne, szükséged is lenne rá, meg nagyon egészséges, ha az ember rendszeresen sportol valamit … de valahogy mégsem jutsz el odáig, hogy megtedd az első lépést …

De vajon miért nem? Mi az a “nagy ellenállás” faktor, amit a legtöbb embernek egész életében nem sikerül legyőznie?
Komolyan elgondolkodtatott engem is, hogy miért van: az ember tudja valamiről, hogy jót tenne neki, csinálni kéne és mégsem történik semmi (adott esetben nem csak a mozgásra lehet ez igaz)…

Persze, egyáltalán nem fogom tudni megmondani a “tutit”, de szeretnélek egy közös gondolkodási folyamatra invitálni, hátha közelebb kerülünk a megoldáshoz …

1.) Először is, azon érdemes elgondolkodnod, mit gondolsz Te saját magadról, ha a mozgásra gondolsz? Milyen a Ti kettőtök “kapcsolata”? Ügyesnek tartod magad? Vagy bénának? Olyannak, aki úgysem fogja tudni lekövetni, amit az edző mutat?
Örök mumusod volt a tesi már a suliban is? Fontos kérdések …

Ássunk mélyebbre: mi vezetett oda Téged, hogy ezt gondold magadról? Az iskolai tornaórák esetleges kudarca (vagy a sikerélmény hiánya – néha annyi is elég)? Netán valaki “beszólt” Neked egyszer, valami kapcsán?

Ha ezeket átgondolva a kérdések zömére tudod a választ, máris egy lépéssel “beljebb” vagyunk!

2.) Tudd, hogy mindig van alternatíva! Ha azt gondolod magadról, hogy egy zumba óra bonyolult lépéskombinációját úgysem fogod tudni lekövetni, hát ne zumbázz! Csak azért, mert a szomszéd kangoozik, Neked nem muszáj pont azt! Találj mást! (bár hozzá kell tennem, hogy az edzőn rengeteg múlik – vannak azok az edzők, akiknek az órájáról minden vendég úgy megy ki, hogy “okos vagyok, ügyes és szép” és vannak a nem ilyenek …)
Azt, hogy mely testmozgás “fekszik”, Neked kell megtalálnod! Ezért érdemes sok mindent kipróbálnod – és úgy választanod …

3.) Tedd fel magadnak a kérdést: beltéren, vagy szabadban szeretsz-e mozogni inkább? “Eljárós” vagy otthoni tornát keresel? Van, aki otthon képtelen rávenni magát arra, hogy a DVD lejátszó előtt nekiálljon bárminek is, mert mindig “közbejön” valami és van, aki be nem tenné a lábát egy terembe, csoportos órára, de még személyi edzésre sem! Megint más pedig imádja a “‘csoportban szenvedünk” feelinget …

4.) Hogyan (és hová) passzol a sport a napirendedbe hosszú távon? Egy időben én pl. kínoztam magam azzal, hogy majd én akkor jól felkelek hajnalban, a gyerekek előtt, és mire ők ébrednek, én már készen is vagyok a napi penzummal … Hát, ma már a gondolattal sem kínozom magam :). Először is, be kellett látnom, hogy nem vagyok az a pacsirta típus, reggel alszom a legjobban (amióta meg Natika is megvan, örülök, ha valamikor alhatok)… Így átszerveztem a sportéletem és egyértelműen a nap végén, néha az ebédszünetemből elcsenve tudom beilleszteni a sportot a napjaimba. Ezt gondold át Te is és az edzés miatt ne akard nagyon kitágítani a komfortzónád határait, mert ami túl kényelmetlen, azt egy idő után az ember automatikusan “ledobja” magáról.

5.) A Család: támogat, vagy visszahúz? Mondják, hogy “Anya/Drágám menj nyugodtan edzeni!”, vagy netán azt hallod “már megint hová mész??? Csak nem edzeni?” Ez hosszú távon nagyon sokat nyom a latban!!!
Motivációs faktor lehet egy barátnő, vagy az ember saját gyereke (mi Virág lányommal egy héten egyszer együtt járunk lovagolni) – egyrészt, ketten/többen mindig könnyebb; másrészt, ha valakinek nincs akkora kedve elindulni, a másik felfelé tudja húzni adott esetben … Szóval, fogj fülön valakit a közvetlen környezetedben és menjetek többen!

6.) Halogatós típus vagy? Érdemes írásos formában rögzített, határidőkkel megtűzdelt edzéstervet követned – különösen, ha tényleg nehezedre esik az edzés rendszeressé tétele. A leírt szónak mindig nagyobb súlya van, mint ha “csak úgy” mond valamit az ember lánya … Igen is, írd be magad akár a naptáradba is, hogy “csütörtök 17-18 Virág, Ági – lovaglás”. Hidd el, működik. Mert ha már a saját leírt vállalásaidnak nem hihetsz, akkor hogy várhatod el mástól, hogy betartsa a Neked tedd ígéreteit …?

7.) Tisztázd magadban, hogy a sporttal mit akarsz elérni: fogyni szeretnél? Alakot formálni? villogni a barátnők/munkatársnők előtt? Szeretnéd, ha nem fájna a hátad? Nem akarod végiglihegni a lépcsősort az 5. emeletre? Szeretnél egészséges, minőségi életet idősebb korodban is? A válaszoknak megfelelően érdemes sportágat / mozgástípust, edzés gyakoriságot és intenzitást választanod … Szabadidő sportolóként heti 3-4x fél órával sokkal többet érsz, mint heti 1x másféllel …

8.) Végül, de nem utolsó sorban, gondolkozz el ezen: mi a hobbid? Bármi, ami nem mozgás … rajzolni szeretsz? Énekelni? Kötögetsz, vagy kertészkedsz? Mi az, amit bármikor, minden erőfeszítés nélkül képes vagy csinálni és nem fáraszt, hanem kikapcsol? Élvezed. Milyen érzéseket élsz át olyankor, amikor ezzel a valamivel foglalkozol? És most figyelj! Fejben tedd rendbe, hogy LÉTEZIK olyan mozgás, amit ugyanennyire tudnál élvezni. Ami ugyanezeket az érzéseket kelti majd benned, mint a hobbid …Ha pedig a hozzáállásod (ahogy az angol mondja, a “mindset” átállítása) megtörtént, addig keress, amíg meg nem találod ezt a mozgást! Legyen ez a futás, a Pilates, a BodyArt, a biciklizés, úszás … bármi. Menj és találd meg, s ha megvan, csináld! Mert a lehetetlen nem létezik 🙂 …

Ha van kedved, írd meg, tudtál-e bármit profitálni ebből a cikkből – és rájöttél-e bármire magaddal, a sporthoz való hozzáállásoddal kapcsolatban …