Hogy érzed, melyik a könnyebb: negatívan, vagy pozitívan gondolkodni? Rosszul, vagy jól érezni magad?
Ha néha azon kapod magad, hogy az agyad ismét elöntötték a negatív gondolatok – amiktől, persze, kutyául érzed magad – és ráadásul nem érted, miért nem tudod leállítani őket, akkor remélem, hogy amit ebben a cikkben olvasni fogsz, segíteni fog 😉
Nem csak a jelenség megértésében – hanem annak feloldásában is.
A “hiba” nem a Te készülékedben van …
Először is, tudd: semmi „gond” Veled! Az egész emberiség agya negatívra van huzalozva, illetve sokkal fogékonyabb a negatív információra, mint a pozitívra. S ennek evolúciós okai vannak! Őseink túlélése ugyanis csak úgy volt biztosított, ha a környezetéből rá leselkedő, potenciális veszélyeket az agya folyamatosan detektálta, s ha bármi „gyanúst” talált, azonnal kiadta a parancsot a menekülésre.
Egyszerre nagyjából 3 dolog: gondolatokat gondolsz, érzelmeket érzel és fiziológiai válaszreakciókat adsz arra (biokémiai vegyületek és hormonok formájában), amit gondolsz és ahogy érzel.
Egy kicsit kukkantsunk most bele a fejedbe, s nézzük, mi minden zajlik benne. 😉
Az érzelmeket a limbikus rendszered sejtjein keresztül éled át, az adott érzelmek energiáját pedig az egész testedben (mondjuk, a haragot, vagy feszültséget a gyomrodban, „gyomorideg” formájában). S a limbikus agyadban „gyártódnak le” azok az érzelmi vegyületek is, amelyek elviszik az üzenetet az egyes szerveidhez (pl. a mellékvesédhez), hogy az adott érzelemnek, mondjuk az idegességnek, megfelelő hormonokat (pl. adrenalint, vagy kortizolt) állítsák elő.
Felelős: az amigdala
Ebben a limbikus rendszerben egymás tükörképeként elhelyezkedő agyi struktúrákat találhatsz, amelyek közül – az agyad negativitásra való hajlama szempontjából – legfontosabb az AMIGDALA, amiből található mindkét agyféltekédben 1-1.
Ezt nagyjából úgy képzeld el, mint a Harry Potterben Rémszem Mordon szemét: folyamatosan pásztáz és figyel – hisz a Te túlélésed az „ő” felelőssége!
Amikor az érzékszerveiden keresztül a külvilágból beáramlik valamilyen inger, az 1. hely, ahol megáll, az az amigdala. Amely megvizsgálja és osztályozza, mennyire veszélyes a helyzet, amelyről az adott inger az információt hozza. Ebből a szempontból olyan kicsit ez a mandulányi struktúra, mint egy rendőr, „akinek” az a fő kérdése: „Biztonságban vagyok-e?” Bármit, ami a megszokottól kicsit is eltér, vagy ismeretlen, máris veszélyesnek címkéz fel és ennek megfelelően elindítja az „üss-vagy-fuss!” válaszreakciót a testedben.
Ha Te a vehemensebb, harcra kész „fajtából” származol, ilyenkor belemész a vitába, dühöngsz és támadásba lendülsz. Ha más a stílusod, inkább menekülőre fogod.
Márpedig az amigdalád – amely az érzelmi reakcióid feldolgozásában és raktározásában, s a félelem-válasz kialakításában központi szerepet játszik – szeret „biztosra menni”. Ami a fajfennmaradás evolúciós szempontjából nézve nagyon is dicséretes tulajdonsága! (ha nem így lenne, képzeld el, hol lennénk …?!)
Ám pont emiatt sokkal könnyebben megjegyzi a negatív érzelmi töltettel bíró emlékeid, tapasztalataid – s így szépen a negatív dolgok észrevételére, átélésére huzalozza az agyad!
Ezért van a “blackout”, amikor ideges vagy …
Ráadásul, amikor az amigdalád aktiválódik, a mellette elhelyezkedő hippokampusz – amely a tanulás-és memória központod – teljesen lezár. Egyszerűen nem férsz hozzá addig, amíg meg nem nyugszol. Ilyenkor érzed azt, hogy felzaklatott állapotban nem vagy képes tisztán gondolkodni és nem jutnak eszedbe a dolgok.
Amikor az amigdala által indukált „szorongási áramkör” beindul a fejedben, egyszerűen elvágod magad a magasabb agykérgi gondolkodási központjaidtól, ahol a tanult tudásod tárolódik. (Ismerős? Ha nagyon vizsgadrukkos valaki, hiába készül fel bármennyire jól a vizsgájára, nem lesz képes előhívni a megtanult tudását, s kevésbé tud teljesíteni, mint amire képes lett volna …!)
Érdemes tehát megtanulnod megnyugtatni az amigdalád – hogy újra biztonságosnak ítélje a helyzeted.
Ezt elérheted egyrészt némi légzéstechnikával: ilyenkor nyugtasd meg, lassítsd le a légzésed és 1-2 számolással hosszabb időn keresztül fújd ki, mint ahogy beszívtad. Ez aktiválni fogja a paraszimpatikus idegrendszered, amely az egész tested megnyugtatja majd.
A Szívközpontú Érzelmek hatása
Az amigdala nem csak a negatív impulzusokat veszi észre – hál’ Istennek! ez jó hír 😊 – hanem a Nagy Amplitúdójú, pozitív érzelmeket is képes megjegyezni. Ilyenek lehetnek az úgynevezett Szívközpontú Érzelmek, pl. hála, törődés, öröm, lelkesedés, amelyekbe, ha beleengeded magad és legalább 20 másodpercen keresztül érezni tudod őket, máris elkezdtél agyad pozitívabbra hangolásán dolgozni 😉!
Saját tapasztalataid, megéléseid és viselkedésed megértése szempontjából nagyon izgalmas és a reveláció erejével bíró, ha tisztában vagy vele, hogy működik az agyad, illetve az elméd!
Mert ha érted, mi miért van – az hozzásegít, hogyan változtass rajta.
Ha bármi rezonált Veled ebben a cikkben – mert mondjuk 1-1 helyzet Számodra is ismerős – örömmel veszem, ha megosztod velem! 😉
