Milyen útravalót adhat gyermekednek a rendszeres sport? – avagy válhat-e sikeres felnőtté a most felnövekvő „punnyadt” nemzedék?

Ha szülő vagy, Neked is szól!

Szülő legyen a talpán, aki képes eldönteni és helyes fontossági sorrendbe állítani mindazokat a követelményeket, amelyeknek egy mai gyermeknek – a társadalmi és szülői elvárások tükrében – meg kéne felelnie, hogy sikeres felnőtt válhasson belőle! Különösen, ha a gyermek – szegény feje! – több területen is a tehetség jeleit mutatja! Mert idegen nyelv nélkül boldogulni ma már lehetetlen! Nem ártana, ha az a gyerek jó lenne az iskolai tantárgyakból, de tanulhatna egy kis kommunikációt, tisztában lenne a pénz fogalmával és még a zenében is tehetséges … De mi lesz a sporttal???

Nagyon sok esetben a testnevelést a szülők – és sajnos, az iskola is – amolyan „töltelék tantárgynak” tekintik és úgy is kezelik! Nem egyszer – az amúgy is kevés számú tornaóra rovására – tesznek be plusz órákat az egyébként is túlterhelt agyú és idegrendszerű gyerekeknek! (majd csodálkoznak, hogy a „kis versenylovak” folyton idegesek, stresszesek – vajon miért van manapság annyi magatartás-zavaros, vagy annak bélyegzett gyermek?) A mai magyar iskolarendszerben a tanulók kb. 95%-ban kapják „fejre” és csak 5%-ban testre a terhelést, ami – e cikk szerzőjének véleménye szerint – hosszútávon katasztrófához vezet …

E cikk a gyermekek rendszeres, közepes intenzitású sportaktivitása mellett korteskedik bemutatva, hogy mi mindent nyerhetnek gyermekeink és hogyan válhatnak sikeres felnőtté azzal, ha a sport már gyermekkoruktól életük magától értetődő, szerves részévé válik!

1.  Ijesztő tények …
   
   A magyar – sajnos – nem egy sportos nemzet. S ez nem egy vélemény, hanem statisztikai adatokkal alátámasztott tény. Míg pl. Finnországban a felnőtt lakosság majd’ 80%-a sportol rendszeresen – heti 2-3 alkalommal – addig Magyarországon ez az arány, a fitneszipar összes erőfeszítése ellenére, mindössze 10% körüli. Ez barátok között is nagyon kevés! Amellett, hogy az inaktív életmóddal az ember a saját egészségügyi kilátásait, életminőségét rontja, még egy súlyosabb következménnyel is számolhat, különösen, ha szülő: a gyermeke jövőjét is predesztinálhatja a saját példájával.
   Mindnyájan tudjuk, hogy a gyerek utánzással tanul! Azt csinálja, amit lát. Prédikálhatom én neki, milyen fontos a testmozgás és az egészséges táplálkozás, ha azt látja, hogy anya naphosszat a számítógép előtt görnyed és mondjuk szalonnát eszik vacsorára! És beépülhet a mozgás a napi rutinjába szinte észrevétlenül, ha azt látja, hogy anya futni, vagy úszni jár és ő megy vele, mert azt szeretné tenni, amit anya!
   A szülő felelőssége, személyes példamutatása e téren is óriási – nagyobb, mint gondolnád!

   A mai tinédzser nemzedék – tisztelet a kivételnek – meglehetősen „punnyadt” életet él – fizikai aktivitás szempontjából legalább is, amit az ijesztő statisztikai adatok is alátámasztanak: a 18 év alatti ifjúság 2/3-a rendelkezik tartáshibákkal (ezekből később mozgásszervi betegségek alakulnak ki, ha elhanyagoljuk őket), amelyért a rengeteg, ráadásul helytelen testhelyzetben történő ülés, a mozgásszegény életmód és a test és a gerinc anatómiájának alapvető szinten való nem-ismerete a felelős (kérdezz meg egy tinit a Facebook alkalmazások lehetőségeiről, majd kérdezd meg, hány csigolyája van és melyek a gerincének természetes görbületei – meg fogsz lepődni e virtuális életet élő nemzedék tudásának és tudatlanságának hihetetlen kontrasztján)! A korai mozgásszervi panaszok mellett a másik ijesztő adat az elhízott gyermekek aránya: hazánkban minden 4. gyermek rendelkezik súlytöbblettel, ami azt jelzi, hogy ők a felnőttkori elhízás szempontjából is veszélyeztetettek. Erre minden esélyük meg is van, hisz a túlsúlyukat egyrészt helytelen táplálkozási szokásaiknak, másrészt inaktív életmódjuknak köszönhetik, s a kör bezárul.

   Később e mozgásszervi és súlyproblémák komoly társadalmi szintű problémává fejlődnek majd, ha nem orvosoljuk őket! Láthatjuk tehát, hogy a sport és a testmozgás szerepe kicsit sem megkérdőjelezhető, ha szeretnénk, hogy gyermekünk egészséges, sikeres felnőtté válhasson!

2. Tartsd ébren az ösztönt!
   
   A kisgyermekek ösztönösen imádnak mozogni – örökmozgók. Óvodás korban is megfigyelhető, hogy a mozgás javítja a szellemi teljesítőképességet, hatással van az agy és az idegrendszer fejlődésére (segít az ideg-izom összeköttetések kialakulásában, fejlődésében)! Az óvodások kúsznak-másznak, szaladnak, labdáznak, ugrálnak – akkor érzik jól magukat, ha fizikailag maximálisan kifáradnak.

   Nem kéne mást tennünk, mint ezt a mozgás iránti ösztönös késztetést ébren tartanunk bennük! Ehelyett mit történik? Ahogy nő a gyermek, egyre többször szólunk rá, hogy „üljön már nyugodtan”, „ne rohangáljon fel-alá” és a „kegyelemdöfést” akkor adjuk meg neki, amikor az iskola benyomja őt a padba, ahol 45 percen keresztül nyugton kell ülni, ráadásul figyelve … Hogy a gerinc ortopédiáját tönkretevő, 100 kilós iskolatáskáról már ne is beszéljünk!

   Mégis mit tehetünk?

3. Az iskola felelőssége és lehetőségei
   
   Mivel az iskoláskorú gyermekek napjaik zömét az iskolában töltik, mi sem lenne kézenfekvőbb, mint az iskolai sport, mozgás lehetőségének biztosítása akár tantervi, akár délutáni foglalkozások keretei között. Igen, csak épp egy mai átlag tantervben annyi tantárgy és anyag szerepel, hogy gyakran a készségtárgyak rovására történik az órarend összeállítása (vagy ha hivatalosan nem is, de olyan előfordul, hogy „rajzon matekoztunk, anya”). Ez helytelen! A kiegyensúlyozott testi-lelki-szellemi fejlődés szempontjából elengedhetetlen, hogy a gyermekek kipróbálhassák magukat a készségtárgyak területein is, különben sosem jövünk rá, hogy egy Monet, vagy Liszt van közöttük!

   A cikk írója, aki a 80-as években volt kisiskolás, még élénken emlékszik arra, milyen pezsgő délutáni sportélet zajlott az iskolában: sportkör sportkör hátán, nem volt olyan nap, hogy ne lett volna valami foglalkozás! Sok mindent kipróbálhattunk, míg letettük a voksunkat valamelyik sportág mellett – esetemben ez a kézilabda volt – s valamelyik sportkörben való részvétel kötelező volt mindenkinek! A „Jó tanuló – jó sportoló” verseny és annak elismerése is egy motivációs faktort jelentett a diákok számára és arra is rámutat, hogy a sport nem megy a tanulás rovására (mint ahogy néhány szülő gondolja) – sőt! Ha belegondolunk például, hogy a 3x-os olimpiai vízilabda válogatott játékosai között hány felsőfokú végzettséggel, sőt, doktori címmel büszkélkedő játékos van, láthatjuk, hogy a sport és az akadémiai teljesítmény egyáltalán nem megy egymás rovására!

   A pezsgő délutáni iskolai sportélet azonban legtöbb helyen már a múlté. Az iskolai testnevelés pont azt az elavult anyagot tanítja, mint 20 évvel ezelőtt, azt is kevés óraszámban, s a Cooper-teszt, meg a 4-ütemű fekvőtámasz másra sem jó, mint hogy megutáltassa a gyerekekkel a mozgást (amit pedig ösztönösen imádnának)! A délutáni sportkörök is – kevés, általában fanatikus sportszerető tanár által képviselt kivételtől eltekintve – atomjaira hullottak. Nincs rájuk, idő, pénz, emberi erőforrás …

   Gyakorló édesanyaként mondhatom, hogy a szülők jelentős része hajlandó lenne fedezni a délutáni iskolai sportkörök anyagi oldalát, ha lenne, aki minőségben levezényelné a foglalkozást … Akkor legalább nem kellene elhurcolni a gyereket megint más helyre, hogy mozoghasson! Mondjuk az is egy megoldás lehetne, ha átírnák a kb. 25 éve elavult tesi tantervet és mondjuk belekerülhetne néhány Pilates gyakorlat (Argentínában tananyag …) – nagyon ráférne az ifjúságra!

4. Teljesítmény és sport összefüggései – avagy edzett testben edzett lélek!

   Tényleg „okosabb” lesz a gyermekem, ha rendszeresen mozog? Milyen olyan kompetenciákra, tulajdonságokra tehet szert  a sport által, amelyek később hozzájárulhatnak sikeres felnőtté válásához? És valóban javul-e az iskolai teljesítménye a rendszeres fizikai aktivitást végző gyermeknek?

   Az USÁ-ban, az Egyesült Királyságban, Hong-Kongban és Ausztráliában számos kutatást végeztek általános iskolás korú gyermekek körében, amelyek ezekre a kérdésekre keresték a választ. A következőkre jutottak:

   – akárcsak a felnőttek esetén, a gyermekeknél is fontos a test – lélek – szellem hármas egységében az egyensúly fenntartása. Mivel a gyermek elemi szükséglete a mozgás, ha ebben korlátozzák, az a másik 2 területre is hatással lesz: koncentrációs zavarokhoz, szorongáshoz, magatartás zavarokhoz vezethet.
   – egy általános iskolás korú gyermeknek átlag napi 60 perc közepes intenzitású testmozgásra van szüksége, hogy testi-lelki egészségét fenntarthassa
   – a testmozgással eltöltött több idő nem befolyásolja hátrányosan az iskolai teljesítményt, sőt, az esetek döntő többségében javuló jegyekhez és teszteredményekhez vezet
   – a testileg aktív és fitt gyermekek kiegyensúlyozottabbak és jobb iskolai eredményekkel büszkélkedhetnek, mint nem mozgó társaik
   – a testnevelés és a fizikai aktivitás javítja a gyermekek koncentrációját és osztályon belüli magatartását

   Mindemellett a gyermekekben számos, a sportnak köszönhető pozitív tulajdonság is kialakul, amelyeknek később, az élethosszig tartó tanulás és az állandó versengés világában jó hasznát vehetik – a legtöbb felső vezető rendelkezik ezen képességekkel (nagyon sok topmenedzser valamely harcművészet mestere például) Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

• Megtanulja a kitartást és a valamely cél érdekében történő felkészülést, küzdelmet, valamint természetes lesz számára, hogy a sikerért meg kell dolgozni!

• Javul a kudarctűrő képessége – amelyet a menedzser világ lelki állóképességnek is hív

• Fegyelmezettebbé válik és fejlődik koncentrációs képessége

• Megismerkedik a fair play fogalmával és alkalmazásával

• Ha csapatjátékban érdekelt, felismeri a csapatban való együttműködés erejét és jelentőségét

• Általában türelmesebbé, higgadtabbá, érettebbé válik kortársainál

• Amellett, hogy ép testben ép lélekre tesz szert (a gyermekkorban felépített és fejlesztett izomzattal egy felnőttkorában sportolni kezdő soha nem vetekedhet!), edzett teste mellé lelke is megedződik! Erre az élet viharaiban nagy szüksége is lehet majd!

   5.   A szülő teendője

Szülőként a legtöbb, amit gyermekeinknek útravalóul adhatunk, ha már egész kiskoruktól kezdve úgy neveljük őket, hogy a testmozgást életük magától értetődő, szerves részévé tesszük! Ne hagyjuk, hogy az iskola megkezdése ezt a rutint csorbítsa! Prioritási rangsorunkban a sport mindig előre kerüljön – az a napi 1 óra sport nem elvesz a többitől, hanem hozzáad! Hozzáad azzal, hogy a gyerekünk nyugodt, kiegyensúlyozott lesz, aki sokkal jobban oda tud figyelni arra, amit csinál, mintha folyamatosan csak az agyát terhelnénk! És igen, ha nehezünkre esik, vagy nincs lehetőségünk a gyermeket külön sportfoglalkozásokra rángatni – álljunk be a sorba! Mozogjunk együtt! Nekünk sem fog ártani :)!

Próbáljunk ki több sportágat együtt, amíg azt nem vesszük észre gyermekünkön, hogy csillogó szemmel mesél az edzésről, mert élvezi!

Ehhez kívánok minden Szülőnek sok türelmet és kitartást – megéri!

Mivel a “sport és a gyerekek” téma az elmúlt néhány blog bejegyzés kapcsán elég sokszor terítékre került, gondoltam, megosztom Veled ezt a cikket, mert nagyon aktuális.
(Az “Életrevaló gyerek magazinnak” írtam, annak 2011. márciusi számában jelent meg) Remélem, hasznosnak találtad.