Lehettem vagy 8-9 éves, amikor az 1. Barbie babámat megkaptam. A 80-as évek elején jártunk, amikor Barbie-ról még csak a hírekből hallottunk. Aztán megérkezett hozzánk a Nagypapám öccse – Péter bácsi – látogatóba, Párizsból. (a Nagyapámék családja erdélyi – onnan kerekedett fel az 5 testvér a szélrózsa minden irányába a II. Világháború alatt.)
S hozta magával ajándékba a Húgomnak, meg nekem, a híres babát.
Gyerekként soha, semminemű közösséget nem éreztem ezzel a műbabával – aki felnőtt nő volt, nem is igazi baba. Igen, szépnek tartottam. (magamat, fiús lányként, nem soroltam ebbe a kategóriába)
Igen, elképzelhetetlenül vékony dereka volt – mondjuk, azt láttam, hogy ilyen az életben is előfordul. Lévén, akkoriban Gina Lollobrigida volt a kedvenc színésznőm.
Szerettem öltöztetgetni is, mert tök klassz ruhákat kaptunk hozzá. De a viszonyom teljesen tárgyilagos, mondhatni, semleges maradt vele kapcsolatban. Feminizmus? Önmegvalósítás? Ááá … fogalmunk sem volt arról a 80-as években, kislányként, hogy mi is az.
Maradtam is a régi, aranyosan duci Kati babámnál – „aki” a mai napig az étkezőnk ablakpárkányán trónol, abban a ruhában – és bugyiban! – amit a Nagymamám varrt neki. Kb. 48 évvel ezelőtt 😀 …
Barbie sosem veszélyeztette Kati pozícióját nálam. Nem is volt 1-nél több babám belőle, akkor sem, amikor már lehetett volna!
Mi több, a Lányainknál is mérsékelt sikert aratott. (tán ehhez az indíttatásnak is volt némi köze :))
Úgyhogy, semleges érdeklődéssel – már ha van ilyen egyáltalán 😀 – néztem a mozilátogatás elébe, amikor a 2 leánykám felvetette, hogy menjünk el megnézni a nyár Nagy Durranásának számító Barbie filmet. Pláne, mivel Virág már látta 1x előtte és azt mondta, elgondolkodtató. Megéri megnézni. Mivel adok a szavára – hát álltam elébe.
S valóban megérte. A Barbie-féle „minden látszat tökéletes – műanyag világ”, ahol a Nők uralnak mindent, olyan érzéssel töltött el, mintha Alice lettem volna, Tükörországban. Érdekes karikatúráját adta jelenlegi társadalmi berendezkedésünknek, ahol – bár vitathatatlanul sokat fejlődtünk és haladtunk előre az elmúlt évszázadban – a Nők még mindig másodrangú állampolgárok.
A brit Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők – így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban c. könyvében az élet különböző területein veszi számba – az orvostudománytól a közlekedésig – azon furcsaságokat, amelyek azért fordulhatnak elő, mert a férfiak testi adottságaiból és életviteléből számolnak átlagokat és azokat alkalmazzák. Miközben a Nőkkel kapcsolatos adatokat meg nem is gyűjtik …! *
Kezdve onnan, hogy az áruházak legfelső polcait a férfiak testmagasságához méretezik; hogy a téli hókotrásnál a férfiak célirányos útvonalait figyelmebe véve takarítják az utakat (miközben egy nő közlekedési füzérmintázatban halad előre, sok, kicsi egymásra épülő úttal és sokkal többet tömegközlekedik). Folytatva az egészségmonitorozó applikációkkal, amelyek minden, férfiaknak fontos paramétert figyelnek és rögzítenek, ám a menstruációfigyelő például simán kimaradt belőlük. (nyilván férfi fejlesztette az appot …)
Az autógyártók a töréstesztjeiken évtizedeken át férfi tesztbábukat raktak a vezetőülésbe, nőit kizárólag az anyósülésbe (atyavilág! hol élünk?!) Vagy csak vegyük azt a férfi szülészt, aki szerint a vajúdás „nem fájhat ennyire!”
Esetleg említsem a fizetés nélküli háztartási munkát, amelyet minden családos nőtől szinte elvár a társadalom, ám amelynek értéket nem tulajdonítanak? Nincs benne, ugye, a GDP-ben …! De hogy ettől ne lenne értéke …?! Na, hagyjuk is …
Ám a kedvenc – s ezúttal utolsó – példám, amit szerintem könnyedén alá tudsz támasztani, mert minden bizonnyal többször szembesültél már vele Te is: a színházakban, illetve a különböző rendezvényeken a női mosdók előtt kígyózó, kilométer hosszú sorok! Mert az „egyenlőség” jegyében persze ugyanannyi WC jár a nőknek, mint a pasiknak. Ne zavarjon senkit, hogy egy nő kb. 2x annyi időt tölt el a mosdóban, – mert mondjuk, extra dolgai is lehetnek – vagy hogy sokkal gyakrabban kényszerül oda, hisz kicsit több „berendezés” van az alhasában, ezért többször jön rá a szükség … aztán izgulhat, vajon visszaér-e a 2. felvonás elejére.
Ez valahogy azt juttatja eszembe, hogy a gyerekeinket sem lehet „egyformán szeretni”. Bármennyire is akarnánk. Isten mentsen is tőle! Hisz nem ugyanolyanok. Az egyik így gömbölyű, a másik úgy körte … ami működik az egyiknél, adott esetben épp az elérni kívánt hatással ellentétes eredményre vezet a másiknál. Akkor szeretem őket „egyformán”, ha veszem magamnak a fáradságot és megismerem Őket annyira, hogy rájövök: melyikük milyen fajta szeretettől fejlődik-virágzik ki a legjobban! Legalább is, az én tapasztalatom ez.
Tehát, vissza Barbie-hoz 😊 A legkisebb, Natikám, így fogalmazta meg: Anya, nem szabadna, hogy különbség legyen a nemek között! (mert, ugye, a filmben szegény Ken-ék voltak a lúzerek) Legyen mindenki egyformán fontos! – mondta. Egyformán fontos pedig akkor lesz a női nem, ha végre észrevesszük: sajátosságainkat, életvitelünket, fizikumunkat tekintve SEM vagyunk egyformák. S amikor ezt bátran felvállalva, ennek megfelelően kezdünk el viselkedni – és a jogainkat képviselni. Magabiztos, bölcs női energiákkal, amelyek sok nemzedéken átívelő, női generációk tudásából és hagyományaiból fakadnak. És igen! Ehhez kellenek „Ken-ék” is – hogy ezt végre ők is megértsék.
A 21. században a Nők sokkal markánsabb szerepre hivatottak. Ez már most látszik. Ám a Nők női oldalára, az elfogadó-befogadó energiákra van szüksége a Földnek … és az embereknek is.
Hogy mi mindent tanulhatunk a természeti népek hagyományaiból és kultúrájából – amit esetleg Barbie-nak sem ártana elsajátítania 😉 – amit a 21. század érájába is be tudunk integrálni? Többet, mint gondolnád … ám ehhez előbb meg kell ismerkednünk velük.
A legérdekesebb, amit felfedeztem a Tudatos Élet Akadémia Nőknek számára Hajdu-Natkai Ágival forgatott „Ébredő erő! – kapcsolódás női minőségedhez” című tanfolymunk forgatása közben, amikor Ági arról beszélt: a polinéz hagyomány megismerése hogyan ébresztheti fel s aktiválhatja újra saját, magyar gyökereinkkel, s az Őseinkkel való kapcsolatot.
Barbie pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett, s rehabilitálta a szememben elfoglalt pozícióját azzal, hogy szuper, csajos programot köszönhettünk neki a Lányaimmal + hogy mindezt így végiggondoltatta velem 🙂 (Margot Robbie pedig zseniálisan „hozta” a figurát! És Ryan Gosling is „cuki” volt …)
Tényleg megéri megnézni. A többi rajtunk áll, Csajok! 😉
Sok puszi: Ági
*forrás: Nők Lapja, 36. szám
