Minden tábor után nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok, mit érzek. Olyan mintha haza érkeznék, vagy egy régi baráti társaságba. Jó látni, hogy az eleinte bátortalan nők egyre jobban tornáznak, feloldódnak. Már sokadszor voltam táborba, mindig megerősítést kapok. Elégedetten nézek a tükörbe. Tornázok, élek. Köszönöm ismét és ismét Ági és Erika!

Egy tábor, egy színdarab, két edzőképzés és egy koncert – mi a közös bennük?
A kérdés inkább költői … ezek voltak az igen vegyes októberi hónapom leglélekemelőbb, legszebb emberi kapcsolódásokat hozó eseményei.Tudod, azok, amelyekre a figyelem világokat teremtő fókuszát

