Minden tábor után nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok, mit érzek. Olyan mintha haza érkeznék, vagy egy régi baráti társaságba. Jó látni, hogy az eleinte bátortalan nők egyre jobban tornáznak, feloldódnak. Már sokadszor voltam táborba, mindig megerősítést kapok. Elégedetten nézek a tükörbe. Tornázok, élek. Köszönöm ismét és ismét Ági és Erika!

Még ezek is érdekelhetnek

Keresés

Óda a testedhez

A Húsvét előtti hétvégén edzőképző tanfolyamot vezettem. Roppant izgalmas folyamat! Látni, ahogy a Tanítványok elkezdik átlátni a Pilatest, mint mozgásrendszert! Ahogy a Módszer lassan, de

Tovább olvasom ➞

Prés alatt…

Kint verőfényes napsütés – de engem hív a papír. 🙂 Van, amikor nagyon konkrét mondanivalóval ülök le elé és írok Neked. Ám olyan is, amikor

Tovább olvasom ➞

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük