Szinte hihetetlen, de az első, Pilatesszel kapcsolatos anyagaim DVD formátumban jöttek napvilágra. 2005-2006. tájékán EZ volt a technológia. Méghozzá – a videókazettás korszakot követően – viszonylag modern technológia … ami mára „dinoszaurusszá” vált 🙂
Az alfa generáció tagjainak fogalma nincs róla, mi az a floppy lemez, az MP3 lejátszó, vagy akár a pendrive. Persze, nem is lehet számon kérni rajtuk – nem ők tehetnek róla, hogy a születésükkor jelent meg az első érintőképernyős telefon, amelynek az egész emberiség nagyon rövid időn – röpke másfél évtizeden – belül a bűvkörébe vonódott! S amely szinte teljes egyeduralomra tört az elektronikai „kütyük” piacán, kiszorítva onnan minden egyebet … mert hát, az okostelefon – minden tud. Olyan okos, hogy az szinte már „fáj”, s az emberek egyre jobban függenek tőle. Vagy inkább függővé váltak tőle … (ez egy külön cikket érdemelne)
A legutolsó DVD-nket – a PocakPilatest, amelynek felvételekor a lassan 15 éves Natival vagyok 7 hónapos várandós épp – 2011-ben forgattuk.
Az Ő születését követően én egy rövid időre „főállású anya-státuszba” vonultam. Ami nem jelentette azt, hogy ne csináltam volna semmit – azért 3 kisgyerek mellett mindig van mit tenni! – csak épp a „tartalomgyártással” álltam le egy kicsit. Továbbra is tanítottam, képeztem az edzőket, mi több, külföldre is jártam országedzőket mentorálni, de az új anyagok rögzítésétől egy időre visszavonultam.
S amikor újra felszabadult néhány vegyiértékem – mert már a legkisebb is iskoláskorúvá vált – és rengeteg mondanivalóm is felgyülemlett … azon kaptam magam, hogy a digitális technológiai „robbanás” következtében az egész környezet átalakult körülöttem! Ahhoz, hogy el tudjam juttatni az új Pilates – és egyéb, mert 2017-től szépen elkezdett „beszivárogni” sok-sok „egyéb” is a képbe – anyagaimat hozzátok, bizony neki kellett állnom megismerkedni az új online technológiákkal, mi több, egy szakértő segítő csapat bábáskodásával lefejlesztettük azokat a felületeket, ahová az újdonságokat felrakva, újra kapcsolódni tudtunk egymáshoz.
Minthogy imádok tanulni és szeretem a kihívásokat is, örömmel ugrottunk neki a „feladatnak” kis Csapatommal 😊
Így született meg 2022-ben az új Ágipilates honlap – jelenleg is ezt találod fent a neten – illetve az a Tanulói Platform, ahol az összes „van-volt-lesz” anyagom megtalálod.
Köztük a:
- 2020-ban debütált 10-hetes „Tudatos Bombanő születik!” programot, amelyet eddig több, mint 600 Nő végzett el, csodálatos eredményekkel
- a virtuális kapuit 2022. júniusában megnyitott Tudatos Élet Akadémiát, amelynek 6 tanszékén folyamatosan nyílnak az újabb-és-még-újabb anyagok. Azzal a céllal, hogy mi, Nők, eligazodjunk a helyes táplálkozás, az élethelyzetünkhöz leginkább passzoló, minket támogató, tudatos testmozgás; a szokások-hiedelmek-minket hátráltató, szabotőr mentális működésünk, saját észjárásunk és lelki dolgaink útvesztőjében. No és persze, hogy mindeközben csinos, a női energiáinkat tudatosan működtető Nők is lehessünk egyben 😉
- a 2024. júniusában – úgy látszik, ez a június amolyan „mágikus” az Ágipilates életében – létrehozott, a Pilatesre és testmozgásra fókuszáló „Ági Pilates Kuckóját”, ahol minden hónapban új mozgásvideók várnak Rád
Szóval, a digitális „forradalom” hatása – abszolút tetten érhető a mi életünkben is.
Ám roppant fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi élőben is igyekszünk kapcsolódni egymáshoz, alkalomról-alkalomra. Az online tanfolyamok mellett sokat zoomolunk és hús-vér valónkban is van lehetőségünk a találkozásra, évi jónéhány alkalommal! Leginkább az Ágipilates táborokban (ez legyen kattintható, Hilda)– amelyre idén nyáron is 2 ízben kerül sor – 1-napos Pilates-és önismereti napjainkon és spontán kialakuló közösségi programjainkon (színházlátogatás, piknik a Városligetben stb.)
Nagyon fontosnak érzem ezeket a személyes kapcsolódásokat, amelyeket végtelenül inspirálónak és feltöltőnek élünk meg valamennyien a Résztvevőkkel együtt 😉
Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy ez a „hibrid” megoldás lehetőséget biztosít arra, hogy akkor is tudjuk tartani a kapcsolatot egymással, amikor épp nem vagyunk együtt fizikailag!
Viszont azt is gondolom, hogy a személyes ismeretség nélkül az „online” – nem tudna ilyen jól működni …
Azonban van egy kérdés, amely mellett nem tudok „csak úgy” elmenni: vajon mennyire tett jót az emberiségnek ez a fajta technológiai robbanás?
Nyilván – mondhatod – ez is attól függ, ki hogyan használja … mennyire „szervezi ki” a kapcsolatait, a saját agyát (egyre többen használják az AI-t, olyan dolgokra is, ami nem feltétlen visz előre) … mi célra és milyen mértékben használja a technológiát.
Egyet teljesen biztosan látok: ha a technológia lenne a valódi, üdvözítő megoldás az emberiség problémáira – már régen tele lennénk csupa boldog, elégedett, egészséges, az életet örömmel élő és élvező emberrel …
Hát … nem tudom, Te mit látsz, de én nem igazán ezt! (és akkor finoman fogalmaztam!)
Szóval, nem hiszem, hogy ez a megoldás.
Részemről úgy érzem: a Természetben és a valódi Emberi Közösségekben az erő.
De nem akármilyen közösségekben … hanem az ún. W6-os, vagyis a wilber-i tudatfejlődési létra 6-os szintjén álló, közös értékek mentén szerveződő, egymást elfogadó és támogató, egymással kapcsolódni vágyó és szívből élő emberi közösségekben. Akik tisztelik az Életet, a Földet és önmagukat – mert tudják, hogy maguk is a Természet részei. Épp ezért törekvésük centrumában az azzal való harmóniában létezés áll, s nem annak kizsákmányolása.
Úgy érzem, a mi Közösségünk – ilyen. És reményeim szerint, kishazánk is lassan elindul ezen az úton. Mert így – és csak így – van Jövőnk …
Jómúltkor Virág lányom, aki az ELTE pszichológia szakán másodéves hallgató, átküldött egy fotót az egyik előadásukról, ahol egy szinte hihetetlen adat emelkedett ki: a magyarországi „kulturális kreatívok” aránya 35%! A cultural creatives – pont ezek a tudatosan élő emberek … ez roppant magas arány! A nyugati társadalmakban ez az arány ennél jóval alacsonyabb.
Hogy ez tovább emelkedhessen, mit érdemes abbahagynunk?
Egymás kritizálását. Az ítélkezést. A másik emberrel szembeni tiszteletlen viselkedést: a cinizmust, a gúnyos megjegyzéseket. A másik lenézését, lebecsülését, lekicsinylését.
A másokra ujjal mutogatást.
S mit érdemes elkezdenünk? Mondjuk most, mindjárt … 😉
A totális felelősségvállalást önmagunkért és a saját döntéseinkért. A befelé figyelést és önismeretet – szerintem nincs is annál izgalmasabb, mint amikor lassacskán ráeszmélünk: kik is vagyunk valójában, hogyan működünk (s hogy hogyan tudnánk az általunk kívánatosnak vélt módon működni), miben vagyunk jók / mi okoz örömet nekünk … s egyáltalán, hogyan lehet „jól” élni a saját életünket. Másét pedig – bízzuk rá …
Ja! És érdemes mielőbb rehabilitálnunk a világ legfontosabb kapcsolatát – az önmagunkkal valót! Mert szeretetet adni csak az tud, akiben belül is az van … először elsősorban önmaga iránt. Szóval, nincs abban semmi, ha egyre jobban szereted önmagad – itt az ideje. 🙂
„Légy Te a változás, amit a világban látni szeretnél.” – jobban nem is tudnék egyetérteni Gandhival ebben. S ez zárszónak is remek.
Érdekes! Ez az írás – megírta önmagát … Neked pedig köszönöm, hogy elolvastad!
Ha csak egy olyan gondolatot találtál benne, amely segít az utadon – már megérte 😉
