Hol is kezdjem? Valahogy suhannak a hetek – s a heti összefoglalóim közül 1-1 kimarad néha.
Tudom, hogy a régi Énem – amely a maga támasztotta elvárások és „kell”-ek béklyójában „vergődött” gyakorta – ettől ki lett volna bukva: „hééé, azt mondtad, minden héten küldesz egy mailt, most mégsem ezt teszed?! Hát, hogy néz ez ki …?! Mit fognak szólni …?”
Hál’ Istennek, ez jó ideje nincs így! Nem „kínzom” magam, s a túlzott mértékű kontrollt és perfekcionizmust is elengedtem már 😊 Sokkal jobb így. Örömtelibb.
A „Lányoknak” – márhogy a Pilates-es Csapatnak – is ezt mondogatom: nem gond, ha kimarad 1-1 nap a tornából! Légy magaddal empatikus és kedves – mert amúgy, ha Te nem vagy, miért várod, hogy bárki más is az legyen Veled …?! – a lényeg a Tendencia. A haladás iránya ugyanis sokkal fontosabb, mint annak sebessége. 🙂
Amúgy meg, ami túl sok feszültséget plántál beléd, amit túlzottan „vallás” jelleggel gyakorolsz – mert ha nem úgy történik, ki tudja, mi lesz …? – nem viszi előre a fejlődésed! Inkább merevvé, dogmatikussá tesz.
Úgy érzem és tapasztalom – és egyébként az evolúciós fejlődés is ezt mutatja – a legjobb, amikor az Élettel, annak Téged megtaláló eseményeivel együtt áramolva, bizalommal fekszel fel a hullám hátára. S adaptálódva az aktuális történésekhez, együtt áramolsz vele. Nem pedig a saját, korábbi elképzelésedhez ragaszkodva, az ár ellen tempózva próbálsz „haladni” – ami egyrészt igen kontraproduktív, másrészt meg baromi fárasztó …
Úgyhogy, az elmúlt 2 hétben én nagyon is felfeküdtem ezekre a hullámokra – most pedig újra itt, hogy megosszam Veled a megéléseimet, s azok tanulságait. Hátha szívesen olvasod őket … 😉
1. Két hete a „Lidérczfény” LARP-on játszottam …
ami amellett, hogy egy szuper élő szerepjáték, egyben egy olyan „felület”, ahol a felnőtt gyermekeimmel tudok kapcsolódni és minőségi időt tölteni; ahol érdekes, széplelkű fiatalok társaságában lehetek (amelynek anti-aging hatása szemmel látható :)); és amit, nem mellesleg, nagyon élvezek is!
Akkor is játssz még … 😊
Tudod, miért fárad el az ember lelke és válik a világ szivárványszínűből egyre szürkébbé, ahogy telik-múlik az idő? Na jó, szerintem …
Mert az emberek elfelejtenek – játszani! Amíg kicsik a gyerekeink, a játék jelen van: a mindennapok szerves részét képezi. Aztán a gyerekek 1x csak felnőnek – mi meg ott maradunk egy teljesen új élethelyzetben … (a fészek már üres, de unoka még nem töltötte be) És ez még nem is lenne baj … de valahogy kikopik a játék, az önfeledt belemerülés valami olyasmibe, ami örömmel tölt el. Ami vidámságot csempész a szívedbe, ami elfeledteti Veled a hétköznapok gondját-baját! Amikor néhány röpke pillanatra – vagy akár hosszabb időre is – átléphetsz egy másik “dimenzióba” … és lehetsz VALAKI MÁS. Pont ezt tettem 2 hete hétvégén!
Játszottam. Peti fiam 3 évvel ezelőtt vezetett be a ebbe az Ő különleges világába.
Az 50. szülinapomon vitt el Lengyelországba, egy viking “élő szerepjátékra”. Merthogy a LARP ezt jelenti … ott és akkor ez egy igazi “kultúrsokkot” jelentett számomra. (na jó! Konkrétan úgy éreztem, “beledöglök” – annyira fogalmam sem volt, mikor mit is kéne mondanom, hogy ne legyen “béna” … mondjuk, az sem segített, hogy nem sok lövésem volt a viking világról “jajj, anya, hát mért nem nézted meg a “Vikingeket”?” “Az mi?” -kérdem én. Jaaa, hogy egy sorozat a Netflixen. Klassz! Meg amúgy jókor mondod … na, mindegy is!)
Azóta jónéhány, nagyon különböző típusú játékon vagyok túl. De ez a hétvége, egészen különlegesre sikeredett … végtelenül élveztem!
1873-ban járunk, Mátrafényén – a hírös betyár, Vidróczki Márton halála után pár héttel. Amikor is Szent Iván éjkor különös és baljós események veszik kezdetüket a faluban.
Karakterem, Fehér Anna, ékszerkészítőként szolgálja a falut. Természetesen az ő élete sem szűkölködik, sem titkokban, sem tragikus eseményekben … A falu összes lakójának, a városi jött-menteknek, s a betyároknak a sorsa is összefonódik, hogy mind ebből egy váratlan fordulatokkal teli, néhol drámai, izgalmas sztori bontakozhasson ki – valami olyasmi, amit mi, az a 40 játékos, alakított ott és akkor … nem, ez nincs előre megírva. Minden valós időben alakul és csak rajtunk múlik.
(bár én “anya”-minőségemben azért azt is látom, micsoda munka folyik a háttérben a Szervező Csapat részéről, hogy a mi játékélményünk ilyen szuper legyen!)
Azt hiszem, az eddigiek közül ezt élveztem a legjobban! Talán kezdek “beérni”, mint LARP játékos … ? Vagy ki tudja …
Hihetetlen élmény amúgy az embernek a saját gyerekeivel együtt játszani – és igazán megtisztelő, hogy fiatal felnőttként így beengednek a világukba (mert persze, a Nagylányom, Virág is ott volt) …
Szóval, akkor is játssz még! Ha senki se kéri, játssz még … ha akárhány éves vagy, akkor is! Mert – többek között – ez sem korfüggő 😉
2. Imádom, amikor buzog az ÉLET az Életemben … néhány szó a múlt heti Everness Fesztiválról
– ahol az a megtiszteltetés ért, hogy előadóként is részt vehettem
Az idei Everness – amelyen 5 napon át vettünk részt, a múlt hét közepétől vasárnapig – igazán különlegesre sikeredett!
Most voltam először a “Gyerekekkel” – Virág lányommal és a párjával, Tomival – együtt, ami fantasztikus élményt jelentett számomra. Látni, ahogy Ők is belemerülnek ebbe az egészbe … utána beszélgetni a történésekről, a megéléseinkről!
Idén már Integrál Akadémiásként mentem – tavaly ilyenkor, szintén itt, a tipis Integrálos konzultáció után döntöttem el, hogy újra beülök az iskolapadba – és beiratkoztam … (hogy milyen jól tettem! :)) Az 1. évvel meg is vagyok – hát, az se semmi volt!
Idén tartottam az 1. női workshopomat is az Everness-en – amit végtelenül élveztem! Köszönet minden Nőnek, aki megtisztelte részvételével “A Hősnő útja – élet a menopauzán túl” workshopot! Legnagyobb örömömre, néhányan az Ágipilates Közösség tagjai és az integrálos csoporttársaim közül is eljöttek!
Klassz volt, együtt, Csajok! 😉
És “rittyentettünk” még egy medley-t is Virággal: Everness + Recirquel: Walk my world! Minthogy a múlt héten került sor rá utoljára a nyári szünet előtt és ezt szerettem volna adni a Lányom szülinapjára, így csütörtökön este még “felszaladtunk” a Millenárisra, hogy egy fantasztikus élményben legyen részünk!
Nem győztem az államat keresgélni – ilyen izgalmas, immerzív előadásban nem volt még részem, pedig azért elég sok mindent láttam már életemben … ha szereted a különleges színházi élményeket, szívből ajánlom
S tudod, mi a legjobb az egészben? Hogy nem vagyok fáradt! Sőt … teljesen feltöltődtem!
Mert imádom, amikor tele az élet – Élettel 😉
Szeretettel: Ági
