Kedves Zsuzsa!
A futást semmiképp ne hagyd abba, különösen akkor ne, ha jól esik, és örömet okoz Számodra! A 165-170-es pulzusszám valóban meglehetősen magas a korodhoz képest – ám igaziból lehet, hogy nem is annyi! Hogy értem ezt?
A futópadon alkalmazható “rátenyerelős” módszer nem ad pontos értéket!!! Amikor ráteszed a kezed az érzékelőkre, azok mechanikai inger alapján, az érfal pulzálását mérik! A pulzálások – lüktetések- erőssége testrészenként eltérő lehet és befolyásolja a bőr-és izomréteg vastagsága is! A pulzusszám mérése teljesen más elven működik – az az igazán megbízható! Hogyan?
Ilyenkor a pulzusszám-mérő órához (vevő) tartozik egy mellkasi jeladó öv (adó), amelybe POLAR órák esetén olyan elektródákat építettek be, mint amit az orvosok EKG-nél használnak. Ezek az elektródák a szívizom összehúzódásakor keletkezett elektromos “kisüléseket” (feszültségváltozást) érzékelik – EKG pontossággal. Ezt a jelet rádiófrekvencia útján továbbítja az órához, amelynek kijelzőjén megjelenik a pontos érték, amely pillanatról pillanatra változhat!
A pulzus (érfal lüktetés) és a pulzusszám (szívizom összehúzódások száma) között az eltérés akár 10-15 Bpm is lehet!!! Ezért mondom, hogy lehet, hogy az a 165-170 Bpm esetedben nem is annyi…
Amit tenned kéne: próbálj beszerezni egy pulzusszám-mérő órát (nagyobb termekben ezt a recepciónál adják, ha igényled) és próbáld ki így a megszokott tempód, milyen értékeket mutat!
Ami elő szokott fordulni -különösen, ha az ember egy hosszabb “pihenő/kényszerpihenő” után kezd edzeni- és némi veszélyt rejt magában az az, hogy Te (az idegrendszered) úgy emlékszel (emlékszik), legutóbb még bírtál ennyit (pl. 2 éve még simán lefutottál 40 percet 8 km/h-án), ám az izmaid és az állóképességed nem így “emlékszik”! Ilyenkor szoktak előfordulni a sérülések és a túlterhelés! Ezért fontos a pulzuskontroll!
Írod, hogy jól érzed Magad az edzésen, és nem érzed soknak: Ueli Schweizer svájci laktát (tejsav) specialista mérése alapján egy intenzív terhelésű edzésen az ember szinte euforikus állapotba kerül: ez a termelődő boldogsághormonoktól van, amelyek segítenek elviselhetővé tenni a terhelést, ám igen veszélyesek, mert közben az ember észre sem veszi, hogy “elszállt” a pulzusa!
Amit javaslok: futás (lehet váltakozva power walkinggal, vagyis tempós gyaloglással; mikor mi esik jól…); pulzuskontroll, ha lehet POLAR órával, amely tudja az OwnZone-t is pl. F6 (vagyis a csak Rád jellemző, egyéni pulzusszám érték intervallumot adja meg az edzés elején, ahol végig kell dolgoznod, hogy hatékony légy és ne terheld túl Magad)!
És igen, egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy ugyanakkora terhelésre már alacsonyabb pulzusszámmal válaszol szervezeted: ez az adaptáció, amikor “hozzáedződik” szív-és keringési rendszered a terheléshez. Ennek hatására sokkal jobb lesz állóképességed és egyre többet fogsz majd bírni (persze, nem biztos hogy muszáj többet csinálni…)!
A Pilates nagyon fontos, hogy megőrizd gerinced mozgékonyságát és izmaid feszességét/ruganyosságát! Azért mindig hagyj Magadnak pihenőnapot, hogy kellőképp tudj regenerálódni: heti 3-4 edzés bőven elég!
Jó edzést (saját zónában!) Neked és kitartást! Nemsokára olvashatsz arról is a Forma-Tervezőben, hogyan tedd változatossá futóedzéseid…
Üdv.: Ági